Mit ér az érvényesen bejegyzett zálogjogunk?

Az új társasági törvény és a cégtörvény 2006-os hatálybalépése óta számtalan esetben találkozunk azzal, hogy bár a jogalkotó többnyire helyes célokat tűz ki maga elé a jogszabályok megalkotásakor, ezeknek a terveknek a törvénybe ültetése és megvalósítása pontatlan, átláthatatlan, vagy adott esetben a jogbiztonságot erőteljesen veszélyeztető eredménnyel jár. Ezek közé tartozik az a cégeljárásban megjelenő gyakorlat, amely nemes egyszerűséggel elvonhatja, vagyis jogi kifejezéssel élve kiüresítheti annak a cégnek a zálogjogát, amely egy másik vállalkozás üzletrészét terhelő záloggal (vagyis elméletben pénzre váltható érdekeltséggel) rendelkezik.
Az üzletrészt terhelő zálogjogot a jelenleg hatályos polgári törvénykönyv, illetve a cégtörvény szabályozza. A cégtörvény szerint a cégjegyzéknek korlátolt felelősségű társaságok esetén tartalmaznia kell egyfelől az üzletrészt érintő zálogjog tényét, továbbá a zálogra jogosult társaság adatait is. Az üzletrészt terhelő zálogjog ennek megfelelően a cégbírósághoz benyújtott kérelem alapján a cégnyilvántartásba – mint közhiteles nyilvántartásba – történő bejegyzéssel jön létre.
A zálogra jogosult és a zálogra kötelezett cég is kérheti a zálogjog bejegyzését és törlését, ha azonban a törlés iránti kérelmet a zálogra kötelezett fél terjeszti elő, mellékelnie kell a másik fél erre vonatkozó engedélyét is. Ezt a kötelezően csatolandó törlési engedély biztosítja, hogy a jogosult zálogjoga ne sérüljön, vagyis zálogjogát ne lehessen az ő tudomása nélkül megszüntetni, a nyilvántartásból törölni.
A cégek jól felfogott érdeke és ezért élő gyakorlati igény, hogy többtagú társaságok esetén is egyértelműen be lehessen azonosítani azt a tagot, amelynek az üzletrészét a zálogjog terheli, és ezzel minden kétséget kizáróan hozzá lehessen rendelni a zálogjogosultat a konkrét, zálogjoggal terhelt üzletrészhez. A zálogjog regisztrálásakor ezért a bejegyzési kérelemben minden esetben meg kell jelölni az üzletrész-tulajdonos (vagyis zálogkötelezett) adatai mellett azt a pontos nyilvántartási számot is, amelyen az üzletrész tulajdonosát a cégbíróság jegyzi. A cégjegyzék azonban – ki tudja, miért – az üzletrészen alapított zálogjog adatainál a zálogra kötelezett cég adatait már nem tünteti fel, csak egyetlen azonosítót: a zálogkötelezettre utaló rovat számát.
A probléma akkor merül fel, amikor ez a bizonyos nyilvántartási szám (alrovatszám) valamilyen okból módosul. Ilyen módosításhoz vezet például, ha a társaság az érintett tag székhelyének vagy kézbesítési megbízottjának változását szeretné bejegyeztetni. A cégbíróság ilyenkor sem a zálogjogosult hozzájárulását, sem annak a tájékoztatását nem követeli meg a társaságtól, mivel a fenti változások bejegyzése elvileg nem befolyásolja a zálogra jogosult vállalkozás korábban szerződésben rögzített és nyilvántartott zálogjogát.
Elvileg. A cégbíróság ugyanis a kérelem technikai feldolgozásakor automatikusan új nyilvántartási (alrovat-)számot rendel a taghoz, vagyis például praktikusan 1/1-ről 1/2-re módosítja azt. A cégbíróság célja ezzel az eljárással az, hogy a cégjegyzék öszszes változása folyamatosan követhető legyen – az új nyilvántartási szám (1/2) azonban már nem egyezik meg a zálogjog adatain belül hivatkozott számmal, hiszen a cég módosítási kérelme erre nem vonatkozott. A cégbíróság pedig szigorúan csak a kérelmet vizsgálja.
Végeredményben mindez oda vezethet, hogy a zálogjogosult joga egy nem létező (a cégjegyzékből már törölt) rovatra utal majd, a fenti példa esetében 1/1-re. A cégbíróság itt leírt eljárása ezzel tartalmatlanná teszi a zálogjogosult vállalkozás egyébként fennálló zálogjogát, az érintett cég pedig esetleg majd csak a zálog „beváltásakor” szembesül azzal, hogy zálogjoga érvényesítését egy alapvetően nyilvántartási jellegű probléma megakadályozza.
A probléma sokkal általánosabb annál, mint amilyennek a fenti, bonyolult leírás alapján gondolnánk. A zálogra jogosult cég csak úgy kerülheti el azt, hogy belefusson ebbe az igen gyakori csapdába, ha minden olyan változtatás bejegyeztetésekor, amely a társaság valamelyik üzletrészt terhelő zálogjoggal kötelezett tagját érinti, ragaszkodik ahhoz, hogy ezzel párhuzamosan egyben a zálogjognak az adatait is módosítsák.
Bár mindannyian hiszünk a jóhiszemű joggyakorlás elvében, önkéntelenül is felmerül a kérdés, vajon hány zálogra kötelezett vállalkozás ismerte fel és használta ki tisztességtelen módon a mai napig ezt az eljárásbeli hibát? Könnyen belátható, hogy például a hitelintézetek számára mekkora jelentőséggel bír a probléma és az az értelmezés, amely szerint egy szimpla nyilvántartási szám – pontosabban az arra történő utalás következetlensége – miatt a fennálló zálogjog ténylegesen megszűnik, tartalmatlanná válik.
No de hogyan oldható meg a fenti szituáció, hogyan oldható fel a probléma? A cégtörvény azt írja elő, hogy a cégjegyzék kötelezően tartalmazza az üzletrészt terhelő zálogjog tényét. Mivel a kapcsolódó cégnyomtatványon a zálogjoggal terhelt üzletrész tulajdonosát és a cégjegyzékben hozzá rendelt nyilvántartási számot is fel kell tüntetni, az „Alrovatszám” nyomtatványsor törlésével, vagyis a kapcsolódó jogszabály módosításával megszüntethető lenne ez a probléma. A szóban forgó jogszabály egy igazságügyi minisztériumi rendelet, amelynek módosításával a jövőben elkerülhetők lennének a hasonló esetek, hiszen pusztán a zálogkötelezett azonosító adatai kerülhetnének bejegyzésre a cégjegyzékbe.
A másik, de valamivel bonyolultabb megoldás az lenne, hogy a cégbíróság zálogjog fennállása esetén maga is figyeli és szükség esetén módosítja a változással érintett nyilvántartási számot – ha már így tartja számon a zálogjoggal terhelt üzletrész tulajdonosát.

A szerző a Deloitte-tal együttműködő Ember, Drabos és Szarvas Ügyvédi Iroda ügyvédje