„Zöld” hidrogén

A Világgazdaság legutóbb arról számolt be, hogy a BMW bejelentette: nem folytatja a hidrogénüzemű járművek fejlesztését, inkább a hagyományos járművek hatékonyságának növelésére és az elektromos meghajtásra koncentrál. A cikk szerint ezzel háttérbe szorulhat a hidrogénüzemű járművek fejlesztése. További érvként felsorolja azokat a nehézségeket, amelyek valóban gátolják a hidrogénalapú közlekedés elterjedését, az infrastruktúra kiépítésének költségeitől kezdve egészen addig, hogy a tüzelőanyag-cellákban használt nemesfémek készletei végesek.
Számos tény azonban azt mutatja, korai lenne temetni a hidrogéntechnológiákat. Néhány példa: a BMW-vel nagyjából egy időben a Daimler azt jelentette be, hogy 2010 tavaszán elkezdi egy hidrogén- és tüzelőanyagcella-meghajtású gépkocsitípus sorozatgyártását. A múlt évben, néhány nappal a koppenhágai csúcs előtt a nagy autógyárak részvételével megrendezték a hidrogénmeghajtású járművek felvonulását a Koppenhága és Malmö közötti hídon. Amszterdam csatornáit hidrogénüzemű, tüzelőanyag-cellás hajókon lehet körbeutazni, Csehországban pedig a napokban megnyílt Közép-Európa első hidrogénüzemanyag-töltő állomása. Sok amerikai, európai és ázsiai nagyváros tömegközlekedésében alkalmaznak már hidrogénmeghajtású buszokat, és egyre több más piacon is, például a háztartási energiaellátásban vagy tartalék energiaforrásként jelen vannak a tüzelőanyag-cellák.
Bár a várakozások vegyesek, a hidrogénenergetika komoly lehetőségeket kínál. A hidrogén előnye a nagy energiasűrűségén túlmenően az, hogy elégetésekor nem keletkezik szén-dioxid. A cél az, hogy a jövőben a hidrogén előállításához a hagyományos eljárásokat felváltsák a megújuló, esetleg a nukleáris energián alapuló megoldások. Az energiarendszerben időnként rendelkezésre álló fölös energia, az éjszakai vagy a szélenergia is például tárolható hidrogén formájában, amely igény szerinti helyen és időben használható fel, akár villamos energia termelésére, akár a közlekedésben. A hidrogénalapú energetika tehát az energiarendszerek szerves részeként hozzájárulhat a környezeti fenntarthatósági célok eléréséhez.
A hidrogént el lehet égetni belső égésű motorban, de a tüzelőanyag-cellában történő közvetlen villamosenergia-termelés jelenti az igazi hatékonyságnövekedést. Például a gépkocsikban a bevitt energia körülbelül 40 százaléka hasznosítható így a meghajtásra, szemben a belső égésű motorok körülbelül 20 százalékos hatásfokával. Ez óriási lehetőséget jelent az energia hatékonyabb felhasználására a fogyasztási szokások lényeges megváltoztatása nélkül. Egyébként, ha a hazai szakpolitika foglalkozni kíván a hidrogénenergetika nyújtotta lehetőségekkel, akkor éppen a tüzelőanyag-cellák fejlesztése és gyártása az a terület, ahol Magyarországnak komparatív előnyei lehetnek. Ezzel a szakterülettel ugyanis számos hazai kutatóintézet, kis- és középvállalat foglalkozik, s ezek az intézmények és cégek jelentősen hozzájárulhatnak a most születő hidrogéniparág hazai megjelenéséhez. A hidrogénenergetika piacának megteremtése mindenhol a világban az állam és az ipar együttműködésével történik. De az állam ebben nemcsak a fejlesztések támogatójaként, hanem aktív megrendelőként is szerepet vállal.
A 2009-es európai uniós megújuló-energia-direktíva értelmében a tagországok nemzeti cselekvési tervet készítenek a megújuló energiaforrások 2020-ig történő hasznosítására. A direktíva a megújuló forrásból származó üzemanyagokkal kapcsolatos célkitűzés eléréséhez a „zöld” hidrogén felhasználásának is teret nyit. A hidrogénenergetikának ott lenne a helye Magyarország nemzeti cselekvési tervében is.

A szerző a Magyar Energetikai Társaság Hidrogén Tagozatának elnöke