Morzsákból kenyeret

Az elmúlt években folytatódott az élelmiszeripar erodálódása. A GDP-n belül 12-14 százalékosra becsült agrobiznisz egy olyan eleme roppant meg, amely magával ránthatja a kapcsolódó mezőgazdaságot, a beszállítói iparágakat és mindazokat a szellemi tevékenységeket, amelyek az agrárgazdaságot célozzák. Felmerül a kérdés: jogosak-e azok a remények, amelyek szerint az élelmiszer-feldolgozó kkv-k jelenthetik a kibontakozás egyik fontos elemét?
A kis- és középvállalkozások (mikrovállalkozások nélkül) az élelmiszeripar termelésének mintegy 35-40 százalékát adják. Közel kétharmaduk családi alapon szervezett. Az értékesítésben még a független kisboltok a legfontosabbak, de veszítenek jelentőségükből. A legnagyobb arányú értékesítésnövekedés a külföldi tulajdonú hiper- vagy szupermarketek és a diszkontok irányába történt. Értékesítésük 46 százalékát bonyolítják a vonzáskörzetükön (50 kilométeren) belül.
Az Agrárgazdasági Kutató Intézetben 2009-ben folytatott kutatásunk alapján megállapítottuk, hogy az élelmiszer-feldolgozó kkv-knak van jövőjük, és eszközei lehetnek az élelmiszeripar válságából való kilábalásnak, ha nem is kizárólagosan. Ehhez azonban – a globális élelmiszer-gazdaság mellett – jóval nagyobb figyelmet kell fordítani a helyi és regionális élelmiszer-gazdaság fejlődésére, fejlesztésére.
A kkv-knak nem feltétlenül kell versenyképesnek lenniük ahhoz, hogy fontos szerepet töltsenek be a hazai élelmiszer-gazdasági struktúrában. Nem helytálló az a gyakran hangoztatott vélemény, hogy csak a versenyképes vállalkozások esetében lehet távlatokban gondolkodni. A kisebb cégeknek akkor is van jövőjük, ha csupán – biztosítva tulajdonosaik és dolgozóik megélhetését és piacaik megtartását – életképesek!
Az élelmiszer-ipari kis- és középvállalkozások preferálása, támogatása kétségtelenül többe kerül, mint ha csak a multikra építjük az iparágat. Ugyanakkor a kkv-k hosszú távon nagyobb stabilitást jelentenek, és társadalmi hatásaik is kedvezőbbek. A fejlődésük segítése azonban nem csupán pénz kérdése.
A gazdaságirányításnak meghatározó a felelőssége a gazdasági, intézményi és jogi környezet alakításában. A kis- és középvállalkozások vezetői a magas adó- és járulékterheket, az adórendszer bonyolultságát, a hosszadalmas engedélyeztetési eljárásokat és a túl szigorú hatósági előírásokat, valamint a dráguló finanszírozási forrásokat emelték ki elsődlegesen mint a vállalkozásuk működését leginkább akadályozó tényezőket. A támogatásokhoz, pályázatokhoz kapcsolódó nehézségek, a feketegazdaság, az élelmiszer-biztonsági követelmények növekedése és a környezetvédelmi megfelelés terhei a vállalkozások működését befolyásoló tényezők középmezőnyében foglalnak helyet.
Komoly hiányosságok tapasztalhatók azonban az élelmiszer-ipari kkv-k menedzsmentjének felkészültségét, szemléletét illetően is: a vállalkozásoknak csak a fele készít saját igény alapján üzleti tervet; tartózkodnak a hiteltől, önerős fejlesztésekre törekszenek; nincsenek tudatában a marketing jelentőségének, nem ismerik a piacra jutást segítő eszköztárat stb. Így kockázatos a jövőképük.
A kkv-k távlati lehetőségeit végeredményben a fogyasztók szempontjai fogják meghatározni. Ugyanakkor a kereskedelmi csatornák szerkezetének markáns átalakulása nélkül a helyi, regionális élelmiszer-gazdasági koncepció megvalósításában nem várható előrelépés. Törekedni kell a jelenlegi élelmiszer-kisbolti hálózat regionális szervezettségének megteremtésére, ami elsősorban a jobb logisztikai háttér kialakításával jelenthet előrelépést. Ez a folyamat akár egy valóban magyar érdekeltségű „lánc” kialakulásának (kialakításának) is része lehet.

A szerző az Agrárgazdasági Kutató Intézet főigazgató-helyettese