Nem szívbajosak az Állami Számvevőszék szakértői

Az elkövetett szabálytalanságok és az elmulasztott kormányzati, intézményrendszeri lépések miatt együttesen legalább 100 milliárd forintnyi forrásvesztést könyvelhet el az ország. Eddig. Ráadásul ez az összeg a hazai költségvetésre rótt pluszterhet, és növelte a deficitet.
Ennyire szabályszegők lennénk? Ez a második gondolat, ami a jelentés olvasásakor felmerül. Tavaly – egy év alatt! – a duplájára nőtt a visszaélések száma, s a vizsgált időszak egészében megötszöröződött a szabálytalansággal érintett összeg. Mintha még mindig nem lennénk igazán EU-tagok, akik tudatában vannak annak, hogy a leghatékonyabb uniós forrásfelhasználás az, ha minden szabályosan történik.

Ezen a kiábrándító képen még az sem szépít, amit az ÁSZ jelentéskészítői a követelések 40,7 százalékos behajtási aránya kapcsán megjegyeztek, hogy a magyar adat a romló tendenciát mutató uniós átlagot éri el. Fejlesztések, kedvezményezettek sora került veszélybe azért, mert nem volt elég „szabályos” a rendszer. A bizalom két dicséretes eszközének, a támogatási előlegnek és a biztosítékadási kötelezettségek enyhítésének a szabályosságot kellett volna erősítenie, és nem ellenkezőleg.

Szinte érthetetlen, hogy miért foghíjas még mindig a hazai jogszabályi környezet, miért nincs egy korrekt és praktikus közbeszerzési törvényünk, hogyan fordulhat elő az, hogy más előírások szerint működik az egyik hivatal, mint a másik, amikor az uniós forrásokat kezeli? Kérdések sorával szembesül az ember, amelyek máig megválaszolatlanok. Miért? Egyáltalán, előfordulhat végre egyszer, hogy legalább a saját kárunkon tanulunk?