Az egész nyugdíjkorhatár-vitát megoldhatja a svéd modell

Semmi kétség, az állami nyugdíjalapból egyelőre futja rá – nemcsak az aktuális magán-nyugdíjpénztári tagdíjak hizlalják, hanem a tervek szerint tömegesen átlépők sok százmilliárdos pénztári hozománya, továbbá a fél százalékpontos járulékemelés is.

Az érintett nők is nyilván örömmel nyugtázzák a Fidesz-ígéret megvalósulását, bár hasonló korú, de rövidebb életkorra számító férfi társaik nyilván moroghatnak, nekik miért kell tovább dolgozniuk.

Más kérdés, hogy ami népszerű, az racionális-e egyben? Közhely, hogy Európa öregszik, a nyugdíjalapok roskatagok. Szinte mindenütt a korhatáremelés van napirenden, ez több országban is már a 70 évhez közelít. Ráadásul akkor kínálják nálunk a kedvezményt, amikor a magánpénztári pénzek idő előtti elköltése hosszabb távon rontja az öregségi járadékok finanszírozhatóságát. További negatívum, hogy az idő előtt nyugdíjazottak még inkább csökkenthetik az adó- és járulékfizetők számát.

A részletek még nem ismertek. Kevésbé terhelné a nyugdíjkasszát és egyben növelné a gyermekvállalási kedvet, ha például a született gyermekek számához kötnék a kedvezményeket. Az sem világos, hogyan illeszkedik a korhatárcsökkentés a nyugdíjrendszer egészére vonatkozó, most kidolgozás alatt lévő kormányzati tervekbe. Lehet, hogy az egész korhatárvita nemsokára okafogyottá válik, hiszen azt egy huszárvágással megoldja például a legutóbb Varga Mihály államtitkár által dicsért svéd modell. Felülről zárt, a mindenkori járulékbefizetésektől függő nyugdíjalap, amelyet a mindenkor várható élettartam és az egyéni számlákon összegyűlt pénzek arányában osztanának el. Ez persze korántsem lenne olyan népszerű, mint a mostani nyugdíjintézkedés. De közgazdasági szempontból mindenesetre hasznosabb.