Az előzetes adatok szerint a harmadik negyedévben tovább gyorsult a magyar gazdaság, és az igazított adatok szerint több mint 2 százalékos növekedést produkált éves szinten. Ez azért is meglepő, mert az adóváltozások még nem hatnak, tehát továbbra is alapvetően exportvezérelt bővülésről beszélhetünk. Amennyiben a kivitel iránti kereslet – közvetetten elsősorban a német export – továbbra is a jelenlegi ütemben bővül, úgy jövőre ösztönzők nélkül is meglehet a háromszázalékos növekedés. A személyi jövedelemadó csökkentése pedig a belföldi kereslet élénkítésén keresztül még rá is tehet. Igaz, hogy a különadók bevezetése ezt némileg fékezheti.
Alapvetően kedvező hírek érkeznek a nemzetközi gazdaság kilábalásáról is. Az amerikai gazdaságban több hónap után ismét emelkedik a foglalkoztatottak száma, ez azt jelenti, hogy az USA gazdasága a költségvetési ösztönzők kifutása után ismét kezd átállni egy önjáró növekedésre. Azért csak kezd, mert menet közben a Fed újabb ösztönző csomagot jelentett be, amelyet eleinte vegyesen fogadtak a piacok, számos közgazdász pedig kritikával illetett. Az utóbbi két hétben azonban elkezdődött az amerikai hosszú lejáratú hozamok emelkedése. Ráadásul a várt inflációra vonatkozó határidős jegyzések éppenséggel csökkentek, azaz a piac abba az irányba mozdult el, hogy az újabb jegybanki ösztönzésnek elsősorban a növekedést serkentő hatásai lesznek. Ez alapján valószínűnek tűnik, hogy újból működhet majd a jegybanki csodafegyver, s ez a piaci vélemények optimistábbá válásával további pozitív hatást fejthet ki a tőkepiacokra és ezen keresztül a növekedésre.
A történetben nincs semmi meglepő, általában így szokott ez lenni a kilábalások ezen szakaszában. A jegybankok igyekeznek úgymond megtámasztani a piacokat, és a további monetáris lazítással vagy legalábbis annak kilátásba helyezésével megerősíteni az éleződő optimizmust. Probléma csak akkor van, ha az így bevetett eszközöket túlságosan sokáig életben tartják, és nem vonják őket időben vissza, az újabb buborékok nyilvánvaló veszélyét kockáztatva.
A kilábalás jelenlegi szakaszának talán a legnagyobb kérdése az áremelkedés várható alakulása és az erre adható monetáris politikai reakció. A nyersanyagárak és az utóbbi hónapokban az élelmiszerárak növekedése miatt ugyanis a legtöbb országban felfelé indult az infláció. Magyarország sem volt kivétel, és a vártnál magasabb lett az októberi inflációs adat. A kérdés adott: vajon egy új trendről van szó, amelybe a jegybankoknak is bele kell avatkozniuk, avagy csak átmeneti sokkhatás érvényesül az árakban.
Valószínűleg a válasz országonként eltérő, attól függően, hogy milyen a lakosság vásárlóereje, és így milyen mértékben tud érvényesülni az árakban a költségek emelkedése. Az igencsak mérsékelt lakossági vásárlóerejű magyar lakosság miatt itthon mérsékelt hatása lehet ennek, de fenntarthatja a teljes és a maginfláció közötti különbséget, ez viszont megnehezítheti a monetáris politika tisztánlátását. A pénzpiaci hatása az infláció és a növekedési kilátások erősödésének egyértelmű. Az amerikai tízéves állampapírhozam közel félszázalékos emelkedéssel három százalék közelébe ért az elmúlt hónapban. Az emelkedő amerikai hozamok pedig elkezdték vonzóbbá tenni a dollárbefektetéseket, s ezt megérzik az amúgy népszerű fejlődő piacok is. A fejlődő piaci devizák gyengülése, a részvénypiaci hossz megfordulása mind-mind azt jelzi, hogy a tőkepiacokon borúsabb hangulat következhet a nyár vége óta tartó pozitív trend után. Rövidesen kiderül, mennyire ellenálló a hazai pénzpiac egy ilyen tendenciával szemben. A leggyengébb fundamentumokkal rendelkező Görög- és Írország piacain már az elmúlt hetekben érződött az elbizonytalanodás, a következő körben pedig már mi jöhetünk.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.