A hetedik napon - Az ember igényli a pihenést.

Az ember igényli a pihenést. Nem valószínű, hogy lenne bárki is, aki ne értene egyet a KDNP új, a vasárnapi kötelező munkaszünetről szóló javaslatának indoklásával. Legalább egy hétvégi nap munka nélkül, szórakozással vagy a családdal – olyan létszükséglet ez, amelynek fontossága kétségbe sem vonható, és az sem elképzelhetetlen, hogy az alkotmányos megalapozottságát is meg lehet találni.

Ám az is legalább ennyire vitathatatlan tény, hogy a kevesebb nyitva tartás kevesebb munkaórával jár, ha pedig kevesebb munkaórát kell elszámolnia egy cégnek, könnyedén felvetődhet a létszámleépítés gondolata. Ez pedig máris jócskán árnyalja a képet: a kérdés gyorsan átalakul azzá, megéri-e több pihenőidőt adni a dolgozóknak, ha ez tízezres nagyságrendű elbocsátásokkal is járna.

A vasárnapi zárva tartás nem életképtelen ötlet, ezt jól mutatja az osztrák vagy a német példa is. A magyar gazdaság azonban jelenleg nem biztos, hogy olyan állapotában van, amelyben komolyabb kockázat vállalása nélkül bele lehetne vágni egy ilyen átalakításba. Hogy pontosan milyen következményekkel járna a vasárnapi munka tilalma, azt egyelőre nem tudni, mert nem készült róla semmilyen hatástanulmány. Ez pedig óriási hiba, holott a KDNP-nek volt ideje felkészülni a tervezet benyújtására. Amelynek a hatásai jóval túlmutatnak azon, hogy bárki elmehet-e a hetedik napon templomba.

Egy olyan törvényt kaphatunk, amelynek lehetséges következményeiről nem mondanak semmit. Hány elbocsátással járna? Milyen állami kiadásokat vonna ez maga után? Nem kerülnénk-e versenyhátrányba más országokkal szemben, ha kiesne egy nap a munkából? Megerősödnének a kisboltok, vagy csak megnőne a multik szombati forgalma? Nemhogy válaszok nincsenek, a kérdéseket sem tették fel. Ez pedig a legtámogathatóbb célt is képes megkérdőjelezhetővé tenni.