Gyengülő húzóerő - Eddig tartott az ipar szárnyalása

 Eddig arról szóltak az elemzések, hogy milyen jól meg tudta lovagolni a szektor a német gazdasági konjunktúrát. Még ez a kijelentés is csak fenntartásokkal állja azonban meg a helyét. Az ágazat exportja mára valóban ledolgozta 2008 és 2009 óriási visszaesését, nagyjából a válság előtti szinten van a kivitel volumene. Csakhogy a belföldi eladások nem tudtak tartósan elmozdulni a mélypontjukról, így a teljes tavalyi termeléskiesésnek csak a felét tudta ledolgozni a szektor. Márpedig a hazai eladások egy része – az exportőrök hazai beszállítóinak értékesítési eredményei is – az exportkeresletet elégítik ki.

A fellendülésben ráadásul még ősszel is a készletfeltöltéseknek volt a legnagyobb szerepe. A tényleges eladások csak 3 százalékkal emelkedtek, miközben a termelés 8 százalék felett bővült. A nyáron rekordot döntő ipari teljesítményadatok és a tervezett óriásberuházásokról szóló hírek azonban kedvezőbb színben tüntették fel a tendenciát. A valóságban nagyon szűk kör tudta csak kihasználni az élénk nyugati és ázsiai keresletet, elsősorban a gép- és járműgyártók. Eközben a foglalkoztatási helyzet például tovább romlott az idén is a szektorban, pedig tavaly már közel 12 százalékkal esett viszsza az alkalmazotti létszám. A gazdaság többi területére tovagyűrűző pozitív hatásokról így aligha beszélhetünk.

Nem látszik azonban, hogy az iparon kívül melyik másik ágazat tudna jelentős húzóerőt biztosítani a magyar gazdaságnak. Az építések a szűk hitelkínálat következtében minden elképzelhető szintet alulmúlnak. A szolgáltatásokhoz a hazai fogyasztás beindulására lenne szükség, ám nagyon óvatos a lakosság. Egyedül a mezőgazdaságban lehet jövőre két számjegyű a bővülés, de az is csak az elmúlt két év gyenge terméseredményeinek lesz köszönhető.