Létezik jó adóamnesztia?

Megérte mostanában offshore cégben tartani a pénzt. Az idén már harmadik alkalommal lesz lehetőség szürkepénzeket olyan kedvezményes adóteher mellett legalizálni, amelyről az ember egyébként nem is álmodhatna.

Na, de elég a cinikus, moralizáló cikkekből. Az amnesztia nem ördögtől való. Még csak nem is mi találtuk fel, hiszen ha csak az elmúlt éveket nézzük, számtalan állam élt ezzel az eszközzel – és egyik sem panaszkodott arról, mekkora hibát követett el e rendelkezések alkalmazásával. Épp ellenkezőleg: a híradá-sok inkább sikersztorikról számolnak be. A 2007-es oroszországi amnesztia több mint 130 millió dollár adóbevételt eredményezett. A 2009-es Los Angeles-i adóamnesztiát meg kellett hosszabbítani az adó-tanácsadói szakma kérésére, akik egyszerűen nem bírták kapacitással az amnesztiával élni kívánók bevallásainak elkészítését.

Persze nem mindegy, hogyan csináljuk. Milyen is a jó amnesztia? Sajnos ez nem az a téma, amelynek nagy szakirodalma lenne, ezért a jogalkotó legfeljebb a külföldi tapasztalatokra, az adószakértő közösség javaslataira, no meg a józan észre támaszkodhat az amnesztia kidolgozásakor.

Fontos a cél pontos meghatározása a szabályok megalkotásakor. Mit is akarunk? Adóbevételeket növelni? Az offshore bankszámlákon tartott pénzek hazahozatalát? Esetleg még többet? E pénzek hazai államkötvényekbe való befektetését? Mint azt egy 2005-ös portugál példán megtanulhatta az EU, túl sokat nem illik akarnunk, mert a hazai gazdaság pozitív megkülönböztetését az Európai Bizottság nem nézi jó szemmel. 2005-ben Portugália a hazaérkező pénzek hazai államkötvényekbe fektetését írta elő, ezt az Európai Bizottság EU-joggal ellentétesnek találta. Fair célkitűzésnek tűnik a külföldön adómentesen felhalmozott és ott adómentes hozamot termelő pénzek megadóztatása és jövőbeni hozamának bevonása a magyar adóztatás alá, valamint az érintettek jogkövető magatartásra ösztönzése.

Fontos az, hogy ne szegjük a becsületes adózók kedvét, és az amnesztia ne okozza az adózási morál romlását. Erre kiemelten figyeltek a külföldi jogalkotók is. Tipikus, hogy a bűncselekmény útján szerzett összegek nem vonhatók be az amnesztia körébe. Ez a magyar javaslatban is így szerepel. Tipikus továbbá, hogy az amnesztiával élők nem magából az adóból kapnak kedvezményt, hanem csak a szankciókat csökkentik vagy engedik el. Na, ez már nem egészen így van a magyar javaslatban. A 10 százalékos adókulcs ugyanis nálunk egy ennél jóval magasabb adóterhet vált ki, ezzel a magyar amnesztia a legnagylelkűbbek közé tartozik. Végül, de nem utolsósorban az amnesztia optimális esetben egy egyszeri eszköz. Amennyiben többször használják, netán kiszámítható az elérhetősége, az amnesztiával nem élők szemében egyre nagyobb szálkává válik, és ezzel jelentős csapást képes mérni az adómorálra, ráadásul a célcsoport felé is egyre kevésbé lesz hatékony.

A jó amnesztia az ösztönző elemek mellett a jövőbeni adóelkerüléstől való elrettentésre is hangsúlyt fektet. Külföldön gyakori, hogy aki nem él az amnesztia előnyeivel, pedig jogosult lenne rá, az egy jövőbeni adóellenőrzéskor magasabb bírságra és pótlékra számíthat. Egy ilyen rendelkezés akár jelentősen is növelheti egy amnesztia hatékonyságát, különösen, ha az adóellenőrzést végző apparátus is kiemelt figyelmet szentel a jövőben a problémás esetek vizsgálatára. Hasonló rendelkezést a magyar szabályok nem tartalmaznak.

Persze lehetne még tovább sorolni a jó amnesztia ismérveit. Közben azonban nem szabad elsiklanunk azok felett az okok felett, amelyek miatt a kormányzat úgy gondolja, amnesztia nélkül nincs esély bizonyos pénzek hazahozatalára és legalizálására. Tanulságként biztosan egyetértünk abban, hogy az igazi célnak egy olyan adórendszer megalkotásának kell lennie, amely mellett nincs szükség adóamnesztiára.

A szerző adószakértő,
az Ernst & Young partnere