Távol az emberektől

„Hogyan riasszuk el beszédünkkel a lehető legtöbb embert?” – ez is lehetett volna a mottója az uniós belügyminiszterek gödöllői találkozójának múlt csütörtökön. Pintér Sándor belügyminiszternek és kollégáinak ugyanis sikerült a tárgyalások eredményét (?) olyan megfoghatatlan kijelentésekben összefoglalni, amelyek láttán-hallatán minden jóérzésű ember üvöltve hajította volna a sarokba az újságot vagy nyomta volna ki a tévét. A médiamunkás így kénytelen volt egyéb módon kierőszakolni magának egy-egy olyan információmorzsát, amelyekből emészthető és a valósággal köszönő viszonyban lévő cikket kaparhatott össze.

Persze értem én, hogy a diplomáciának is megvan a maga nyelve, szokásrendszere és titoktartási krédója. Az is világos, hogy egy politikus általában nem azt és nem úgy mondja, amit és ahogy szíve szerint mondana. Viszont azt azért nem ártana elfelejteni, hogy az ilyen megbeszélések végső soron azokért a normál emberekért vannak, akiknek a pénzéből az egész rendszer működik. Őket pedig – már csak ezért is – minden politikusnak kellene annyira becsülnie, hogy emberi nyelven közölje velük: mi van, mi lesz és miért fontos ez a számára.

Máskülönben ne csodálkozzunk azon, ha a közvélemény jelentős része továbbra is egy olyan szürke, átláthatatlan maszlagnak tartja az Európai Uniót, amely ugyan fél évig közel van hozzánk, de összességében még mindig nagyon távol van az élettől. WB