A hazai bankszektorban az első lépés a működési költségek fűnyíróelven történő csökkentése (létszámleépítés, fiókbezárás stb.) volt. A hitelintézeteknek a kisebb bevétel miatt kisebb költséggel kell gazdálkodniuk, hogy ezzel a jövedelmezőség esélyét megteremtő üzemi eredményt fel tudják mutatni.
A megújuláshoz mindez azonban nyilvánvalóan nem elég. A kereskedelmi bankokat a válság eltérően érintette. Összességében elmondható, hogy a krízis előtt a bankok a szakadék felé rohanásban versenyeztek. Minél „jobban” vezetett valaki, annál nagyobb szakadékba esett (lásd: „nagy” kereskedelmi bankok és a képzendő céltartalék nagysága). Ennek a futamnak vége, de kezdődik a következő. A versenyzőket a startvonalhoz szólítják. Van, aki hátizsákkal, teherrel a hátán áll rajtvonalhoz, van, aki a korábbi futamban csak módjával vett részt, így most frissen, elszántan készülődik.
A piac újrafelosztásáért a harc tehát megkezdődött. A győztes az a bank lesz, amelyik a házi feladat második részét hamarabb, jobban megoldja. Ez a feladat nehezebbik része. A megoldása – mint az élet sok más területén – az „őszinte szembenézés a múlt hibáival” című fejezettel kezdhető meg. A régi topmenedzsmenteknek ez nehéz szülés. Kérdés, hogy egyáltalán képes-e rá, akarja-e. Ezt felismerve a külföldi tulajdonú bankoknál – a lejtmenet miatt – folynak a cserék a legfelső szinten, az új vezetőknek pedig érdeke a rendrakás. Ezzel párhuzamos feladat a szervezeti átalakítás, a kockázatmérés módszertani megújítása is. E nélkül csak a régi – válságban megbukott – gyakorlat folytatódik. Továbbra is mindent ugyanúgy folytatni, mint eddig, egyszerű öngyilkosság.
Véget kell vetni a tisztán értékesítési orientáltságú hitelezésnek, a mennyiségi szemléletnek, helyette a fenntarthatóság kerül előtérbe. Szakmailag magasan képzett, a piaci folyamatokat, adott ágazatokat jól ismerő, gyakorlatias gondolkodású, emberileg hiteles banki szakembergárdára van szükség. Specializált banki szakember az lehet, aki a közgazdasági-banki összefüggések mellett mérnöki, kereskedelmi, mezőgazdasági stb. ismeretekkel és vállalati tapasztalatokkal is rendelkezik. Így hiteles tárgyalópartnere lehet a cégnek, s képzettsége folytán nem csak Excel-táblákból és érzékenységvizsgálatokból következtet a hitelezhetőségre („rablóból lesz a legjobb pandúr”).
Egy új modell azonban csak akkor lehet sikeres, ha a vállalati oldal is professzionálisan tud viselkedni. A rendszer kialakításánál az objektív cégértékelés mellett banki oldalról jóval nagyobb szerepet kell, hogy kapjon a szubjektum, a tulajdonosi-menedzseri „attitűd”. A kapacitás-, a szakemberhiány miatt a rengeteg adat objektív értékelése közben jelenleg elvész a szubjektív elem. A bank a vállalatvezető mikrokörnyezetét kevésbé fogja ismerni, ezáltal a hitelintézet eltávolodik az ügyféltől, a kapcsolat lazul. A döntés a mérlegelemzésre, piacelemzésre és a készített tervekre alapozódik (és mint tudjuk, a papír sok mindent elbír).
A kialakítandó modell hogyan hat a kis- és középvállalkozásokra? Esetükben életbe vágóan fontossá válik a professzionális vállalati, pénzügyi menedzsment léte. Képzett menedzsertudás, belső vállalati vezetés, pénzügyi fegyelem, transzparencia, naprakész adatszolgáltatási képesség nélkül ezek a vállalatok a banki limitfelülvizsgálataik során hitelképtelenné válhatnak. Ez a veszély elsősorban a 90-es években felépített, kézi vezérlésű, egyszemélyes („one-man show”) vállalatokat veszélyezteti, amelyek a 24. órában járnak. Ha nem állítják fel a belső rendszereiket, úgy néhány év múlva a rendszerváltozás utáni gazdaságtörténelem emlékei lesznek.
Egy vállalkozás működésének legfontosabb mérőszáma a profit. Így működik ez globalizálódó világunk bankszektorában is. Ha hazánk gazdaságipiaci környezetében nem találja meg a számítását, akkor a pénz „oda fog menni”, ahol rövid távon az egységnyi tőkére elérhető hozam számára nagyobb hasznot hoz.
A bankcsoportok ezen elv alapján biztosítják a tőkét a tagjaiknak. A magyar banki topmenedzsmentnek a rövid távú hozamlicitből hamar ki kell szállnia, ezért csak a banküzem biztonságos fenntartásához szükséges forrásokra számíthat. Ezen tény, a bankadó, a romló hitelportfólió kockázata, költsége miatt hazánkban a vállalkozások nehezebben, drágábban jutnak hitelhez. A cégek külső finanszírozását – a szállítókon túl – a banki hitelek jelentik, ennek jelenleg nincs alternatívája (a vállalati kötvénykibocsátás, a kockázati tőke szerepe egyelőre elhanyagolható). A szigorodó és szűkülő banki forráslehetőségek mellett a további prosperáláshoz szükséges tőkét csak a vállalati szektor hatékonyan működő része kaphatja meg. Fennáll a veszélye annak, hogy a bankszektor jövedelmezőségcsökkenésének az igazi vesztesei a magyarországi kis- és középvállalkozások lesznek. Ezért a vállalkozások pénzügyi menedzsmentjének házi feladata, hogy a likviditás biztonságos menedzselésére, a külső banki forrásoktól való függőség csökkenésére fokozottan figyeljen, és a banki források elapadása esetén is legyen forgatókönyve. Vagyis: bízz a bankodban, és tartsd szárazon a puskaport!
A nagy kérdés azonban az lesz, hogy az így kialakult hitelezési űrt a jelenleg működő, illetve a közelmúltban alakult többségében magyar tulajdonosi hátterű bankok (OTP Bank, Takarékszövetkezetek, Gránit Bank, Széchenyi Kereskedelmi Bank stb.) be tudják-e tölteni. Ha igen, akkor ők lehetnek a bankverseny igazi nyertesei. Ezen is áll vagy bukik a magyar gazdaság jövője.
A szerző az Üzleti Bróker Zrt. vezérigazgatója
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.