A megújuló energia jövője: hátszél és ellenszél

A szén-dioxid-kibocsátás és az energiahordozóktól való függőség csökkentésének eléréséhez egy kiegyensúlyozott energiatermelő mixre van szükség, amely minimalizálja a társadalmi költséget és kockázatot, és maximalizálja a hasznokat. A hazai zöldgazdaság-fejlesztési elképzelésekkel és a formálódó európai uniós irányokkal összhangban a megújuló energiák és ezen belül a szélenergia jelenleg tervezettnél nagyobb súlya lenne indokolt a nemzeti energiastratégiában. Ahhoz, hogy a megújulók környezeti és gazdasági előnyei érzékelhetők legyenek, az egyes megújulótechnológiáknak el kell érniük egy kritikus mennyiséget, melyhez a jelenlegi stratégia célkitűzései szűkösek.

A környezetvédelem, az önállóság, az árstabilitás és a gazdaságfejlesztés területén a magyar elnökség alatt az Európai Unió jelentős lépéseket tett a megújuló energiákra és alacsony szén-dioxid-kibocsátásra épülő hoszszú távú energiapolitika területén. Az Európai Bizottság 2050-ig szóló hosszú távú terve 80-95 százalékban CO2-kibocsátás-mentes energiaszektort céloz meg, amelyben kulcsszereplők a megújulók, ezen belül a szélenergia is. Az Európai Parlament környezetvédelmi bizottsága 2020-ig az üvegházhatású gázok kibocsátásának 25, 2030-ig 30 százalékos csökkentését irányozza elő, az Európai Megújuló Energia Tanács állásfoglalása szerint pedig a célok eléréséhez az EU-nak 2030-ra új, kötelező érvényű célokat kell kitűznie: az energiafogyasztást legalább 45 százalékban megújuló energiaforrásokkal kell kielégíteni.

A kijelölt hazai és európai fejlesztési irányokat figyelembe véve nagyobb súllyal kellene támaszkodnia a megújuló energiaforrásokra a nemzeti energiastratégiának is, mely jelen formájában nagyon szelektíven értékeli az egyes technológiák előnyeit. Míg az Európai Unió egyre ambiciózusabb célokat tűz ki, a 2030-ig tervező magyarországi energiastratégia – amely hosszú évtizedekre meghatározhatja a magyar energiaszektor jövőjét – rendkívül konzervatív elvek mentén építkezik. Szükséges lenne, hogy a nemzeti energiastratégia összhangba kerüljön a magyar és uniós zöldipar és zöldenergia-fejlesztési elképzelésekkel, és megfelelő arányban építsen a megújulókra.

A szélenergia világszerte az egyik leginkább alkalmazott ingyenes erőforrássá válik, egyre nagyobb szerepet kap az egyes országok energiamixében, hiszen az energiafüggetlenség mellett a villamos energia árát már középtávon jelentősen csökkentheti. Eközben a magyar stratégia 2020-ig mindössze a 2008-ra tervezett, 740 MW nagyságrendű szélkapacitással számol, tehát lényegében nem engedi a szélenergia szerepét a jelenleginél nagyobbra növekedni. A hazai szélenergia-forrás kihasználatlanul hagyása egy erőforrás elpazarlása, és a várható pozitív környezeti és gazdasági hatások korlátozása is, ami hosszú távon versenyképességi szempontból a gazdaságot és a lakosságot is hátrányosan érinti majd. A szélenergetikai fejlesztések nem igényelnek uniós vagy hazai beruházástámogatást, a magyar vagy külföldi befektetők állami beavatkozás, támogatás nélkül, magántőkéből fektetnek be. A megtérülést követően piaci alapon valósul meg a villamos energia árának csökkenése az olcsó szélenergia révén.

A nemzeti stratégiában vázoltak a megújuló villamos energia részaránya szempontjából 2030-ra 15-20, illetve 2050-ig mindössze 20-35 százalékos aránnyal számolnak. A függőség mérséklése és az alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátás elérése miatt szükséges lenne a fosszilis és ezen belül a földgázalapú energiatermelés szerepét csökkenteni. A tervek viszont a jelenlegi közel 30 százalékos földgázrészarányt 37-52 százalékra engednék emelkedni.

Törekedni kellene az atomenergia szerepének reális szinten történő meghatározására is. A stratégia a hazai atomerőmű-kapacitás növelésével számol, s a már most is biztonsági kockázatot jelentő 37 százalékos arányt 50-re engedné növekedni. Eközben nem elemezték az atomenergia beruházási költségét, melyet a fogyasztók a villamos energia árában már most előre megfizetnek, és az esetleges új blokkok megtérülést követő termelési költségét sem. A nukleáris kapacitások egy részének megújuló energiával való kiváltását vizsgálva egy 500 MW kapacitású nukleáris blokk helyett gyorsabban és biztonságosabban megépíthető egy azonos termelési potenciállal rendelkező szélerőmű-kapacitás (körülbelül 2000 MW beépített teljesítmény), melyhez nem kell állami forrásra támaszkodni.

A fő irányt a jövőben a decentralizált termelés és a megújuló energiaforrások jelentik. Az ezek által biztosított előnyök maximális kihasználásához a villamosenergia-rendszeren és rendszerirányításon e 21. századi kihívásoknak megfelelő fejlesztéseket kell végezni. A megújuló technológiák sajátosságainak kezelésével tervezni kell, ki kell jelölni a fejlesztési irányokat és a megvalósítás lépéseit, implementálni az e téren előttünk járók már működő gyakorlatát, amivel elérhető a rendszer rugalmasságának növelése.

A stratégiai energiapolitikának érdemes minden technológia és lehetőség pozitívumaira építeni, kialakítani egy kiegyensúlyozott energiatermelő mixet, amely minimalizálja a társadalmi költséget és kockázatot, maximalizálja a hasznokat. Az optimális energiamix megállapítása minden technológia, előny-hátrány elemzése alapján lehetséges. Torz stratégiához vezet, ha szelektíven, sztereotípiákra építve történik a súlyozás. Ahhoz, hogy a megújulók környezeti és gazdasági előnyei érzékelhetők legyenek, az egyes megújulós technológiáknak el kell érniük egy kritikus mennyiséget. A stratégiának azt is biztosítania kell, hogy ne legyen növelhető e kritikus határ fölé egy-egy erőforrás aránya. Az előbbiek alapján meg kell vizsgálni a magasabb megújulóenergia-arány megcélzásának lehetőségét, 2030-ra legalább 30, 2050-re pedig 50 százalékos részarány kitűzésével.