A modern idők leglátványosabb gazdasági csodája
Manapság sokan aggódnak Kínával kapcsolatban az infláció, a túlzott beruházások, az ugrásszerűen növekvő bérek és a rossz banki hitelek miatt. Rangos akadémikusok is óvnak, hogy Kína áldozatává válik a „közepes jövedelmek csapdája” néven ismert és rettegett jelenségnek, amely oly sok fejlődő állam gazdaságát kisiklatta. Az aggályokban megtalálható az igazság magva, főleg az inflációs problémák miatt. A félelmek azonban nagyrészt a rossz általánosításokból erednek. Az alábbiakban felsorolt tíz ok jelzi, miért nem célszerű a kínai gazdaságról mások tapasztalatai alapján látleletet készíteni.
Stratégia. Kína már 1953-tól kezdve ötéves tervekben fogalmazta meg a makrogazdasági irányokat, világosan megszabott célokkal és az azok eléréséhez szükséges gazdaságpolitikai eszközökkel együtt. A nemrég hatályba léptetett 12. ötéves terv stratégiai fordulópontot jelenthet, mert ennek részeként a harminc év óta sikeres, termelési alapú modellt a virágzó, fogyasztói társadalom modelljére cserélik.
Elkötelezettség. Kína számos korábbi zavargásról hordoz emlékeket, ezért az ország vezetése mindennél nagyobb súlyt fektet a stabilitásra. Ez az elkötelezettség kiváló szolgálatokat tett az országnak, hogy elkerülje a 2008–09-es válság járulékos pusztításait, emellett fontos szerepet játszik az infláció, az eszközárbuborékok és a hitelállomány-minőség romlása elleni küzdelemben.
Teljesítés. Kínának a stabilitás iránti elkötelezettsége hatásos, az erre épített harmincévnyi reform gazdasági dinamizmust gerjesztett. Kulcsfontosságú volt a vállalati szféra és a pénzügyi piacok reformja, emellett az ország levonta a korábbi válságok tanulságait, és szükség esetén irányt vált.
Megtakarítások. Az 50 százalékot is meghaladó belföldi megtakarítási ráta jól szolgálta az ország céljait, mert alapot kínált a beruházásokhoz, és segítette a külső sokkhatásokkal szemben védelmet nyújtó devizatartalékok felduzzasztását. Kína most kész arra, hogy az elért többleteket felhasználja a belső kereslet élénkítésére.
Faluról városba áramlás. Az utóbbi harminc évben a városi lakosság aránya 20-ról 46 százalékra növekedett, és az OECD becslése szerint a következő húsz esztendőben további 316 millió ember költözik vidékről a városokba. Az urbanizáció eme páratlan hulláma szilárd alapot képez az infrastrukturális beruházások, illetve a kereskedelmi- és lakóingatlan-építések folytatásához. A túlzott beruházások és „szellemvárosok” létrejötte miatti félelmek egyoldalúan a kínálati oldalt tolják előtérbe, mellőzve a pezsgő kereslet érzékelését.
Fogyasztás . A magánfogyasztás Kínában a GDP alig 37 százalékát képviseli, ez a nagyobb országok sorában a legalacsonyabb arány. A 12. ötéves terv azonban a munkahelyteremtésre, a bérek emelésére, a szociális háló kiépítésére összpontosít, ez erős lökést adhat a vásárlóerő növekedésének, ezzel a fogyasztás által képviselt GDP-hányad 2015-ig akár 5 százalékponttal is feljebb mehet.
Szolgáltatások. A kínai GDP-ből a szolgáltatások alig 43 százalékkal részesednek, ez jóval alacsonyabb a globális átlagnál. Az ágazat azonban az ország fogyasztásorientált stratégiájának fontos elemét képezi, különösen a kis- és nagykereskedelem, a közlekedés, a beszállítói logisztika, a vendéglátás és a szabadidős tevékenységek körében. A következő öt évben a GDP szolgáltatási hányada akár a tervezett 4 százalékpontnál is nagyobb arányban bővülhet. Ez jó recept a munkaintenzív, környezetbarát és az erőforrások hatékony felhasználásával járó növekedésre.
Külföldi működő tőke. A modern kori Kína már egy ideje mágnesként vonzotta a multinacionális nagyvállalatokat. Ilyen beruházások révén korszerű technológiához és menedzsmentismeretekhez juthatott az ország, s ez katalizátorként hatott a gazdasága fejlesztésében.
Oktatás. Kína óriási lépéseket tett a humántőke fejlesztésében. A felnőttkori írástudás közel 95 százalékos, a középiskolákba a fiatalok 80 százaléka iratkozik be. A standardizált PISA-teszteken a 15 éves sanghaji diákok lettek a világelsők matematikában és szövegértésben. Az ország egyetemeiről évente több mint másfél millió mérnök és tudós kerül ki, s jó úton halad a tudásalapú gazdaság kiépítése.
Innováció. Kínában mintegy 208 ezer belföldi szabadalmi bejelentést tettek 2009-ben, ezzel az ország a világranglista harmadik helyére került Japán és az Egyesült Államok mögött. A nemzetközi szabadalmi bejelentések sorában jelenleg a negyedik az ország, de gyorsan jön felfelé. A GDP-ből kutatásra és fejlesztésre szánt hányadot 2015-ig 2,2 százalékra emelik, ez duplája lesz a 2002-es szintnek. A 12. ötéves terv az innovációalapú „stratégiai új iparágak” kialakítására összpontosít majd, beleértve az energiatakarékosságot, az új generációs információs technológiákat, a biotechnológiát, a magas szintű gépgyártást, a megújuló energiák felhasználását, alternatív anyagok és új üzemanyagokkal működő járművek gyártását. A felsorolt területek ez idő tájt mindössze 3 százalékát adják a kínai GDP-nek, ezt a kormány 15 százalékra kívánja emelni 2020-ig, jelentősen javítva a hozzáadottérték-arányokat.
Jonathan Spence, a Yale Egyetem történésze sokáig óvott attól, hogy a Nyugat ugyanazon a szemüvegen keresztül tekintsen Kínára, mint önmagára. Ennek indokoltságát jól jelzi a Kína-szkeptikusok mostani produkciója. Igen, a mi normáink szerint az ottani egyensúlyhiány fenntarthatatlan helyzetet teremtett, de a távol-keleti ország éppen abban különbözik másoktól, hogy ezeket az aggályokat komolyan veszi. Míg a Nyugat egy diszfunkcionális és ingoványos politikai rendszer foglyává vált, Kínában az eltökéltség és az eszköztár is megvan a stratégiai célok eléréséhez. Most nem érdemes Kína ellenében fogadni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.