Rogyadozó pillérek

Hiába látják be viszont egyre többen, hogy szükség lenne nyugdíjcélú megtakarításokra, a tettekig kevesen jutnak el. Az életbiztosítási díjbevételek az első negyedévben csökkentek, és a harmadik nyugdíjpillér sincs jó állapotban. Minden negyedévben egyre kevesebb tagja van az önkéntes nyugdíjkasszáknak, a díjbevételeik is folyamatosan csökkennek.
Az idei első negyedévben alig folyt be több pénz az intézményekhez, mint 2003-ban, egy tag havonta átlagosan alig több mint 5000 forinttal gyarapítja a megtakarításait, ráadásul ennek nagyobb részét is a munkáltató fizeti. Könnyű belátni, ennyi pénzből tisztességes nyugdíj-kiegészítésre aligha futja majd.

Aggasztó az is, hogy sokan nem nyugdíjcélra használják fel a pénztári megtakarításukat, hanem a tízéves várakozási idő letelte után felveszik és felélik. Nemkülönben aggasztó, hogy a szakértők várakozása szerint ugyanez a sors várhat az eredetileg szintén nyugdíjcélokat szolgáló magán-nyugdíjpénztári reálhozamokra is.

A legaggasztóbb viszont az, hogy a kormány és a hatóságok is ellentmondásosan kommunikálnak ezekről az intézményekről. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete például minap megjelent kockázati jelentésében közli: lényeges lenne a nyugdíjpénztári megtakarítási forma presztízsének és közkedveltségének erősítése. Ugyanebből a jelentéséből viszont az is kiderül, hogy az önkéntes kasszákhoz hasonló formában működő, ám magasabb hozamot produkáló és alacsonyabb költséggel dolgozó magánnyugdíjpénztárak annyira drágán és olyan gyenge hozamokkal csinálták végig az elmúlt 13 évet, ami aligha felelhet meg az alapítók és a tagok elvárásainak. Ha ez így van, akkor viszont miért lépjen be az ember egy önkéntes nyugdíjpénztárba?