Soros: A közember túl sok államban nem látja viszont az adópénzeket
Nicolas Sarkozy francia elnök minden elismerést megérdemel az új kezdeményezésért, amelynek nyomán szigorú átláthatósági normákat kötnének ki azokra az olaj- és gázipari cégekre, továbbá bányavállalatokra, amelyeket valamely európai tőzsdén jegyeznek.
Franciaország az Európai Unió egyik központi állama, az idén ráadásul a G8 és a G20 csoport soros elnöke, így kivételes helyzetben van az említett szabályozási kezdeményezés elindítására. A francia vezetés alatt 2011 során ritka alkalom nyílik a legfontosabb tőkepiaci központok számára egy világos és pontosan kidolgozott szabálygyűjtemény elfogadására, amely teljes pénzügyi tájékoztatásra kötelezné a kitermelőipari cégeket.
Az olaj, a földgáz és az ásványi anyagok bányászata sok milliárd dolláros jövedelmet termel évente a kormányok és a vállalatok számára. Ezek az ágazatok emellett gyakorta játszanak központi szerepet a nyersanyagkincsekben gazdag államok gazdasági fejlődésében. Hiába vannak azonban a gazdag természeti kincsek, a lakosság nagy része mégis szegénységben él ezekben az országokban.
A bányászati, olajipari és más kitermelő cégek által a kormányoknak fizetett adók összege általában hétpecsétes titoknak számít, annak dacára is, hogy a kormányok a pénzt – a saját állításuk szerint – a közjó céljaira használják fel. A valóságban azonban túl sok olyan állam van, ahol a közember semmit sem lát az adott összegekből, sőt, neki kell állnia a bányászattal és fúrásokkal foglalkozó cégek tevékenységének szociális és környezetvédelmi terheit.
Az adott körben tevékenykedő vállalatok és az érintett kormányok titkolózásának mindazonáltal súlyos és széles körben érezhető következményei vannak. Elég, ha pillantásunkat az Észak-Afrikában és a Közel-Keleten látható felfordulásra vetjük, ahol számos állam dúskál az olaj- és gázvagyonban, az állampolgárok mégis tiltakoznak a korrupció és a politikai elnyomás ellen. Végső soron országaik erőforrásainak a félremenedzselésével szemben lépnek fel, ami súlyosan érinti az egész világ energiaellátásának a biztonságát és az energia árát.
A megoldás egyik lényeges eleme éppen az átláthatóság lenne. A lakosságot mindenütt biztosítani kell afelől, hogy az olaj- és gázipari cégek, csakúgy, mint más bányavállalatok, az összes vonatkozó pénzügyi információt nyilvánosságra hozzák országok és egyes projektek szerinti bontásban, részletezve a fogadó országok állami költségvetésébe irányuló összes átutalást.
Ha az európai szabályozó hatóságok elő tudnak írni ilyen követelményt a tagországok tőzsdéin jegyzett kitermelőipari konszernek számára, akkor ez az átláthatósági norma idővel alkalmazható lenne bármely nagyvállalatra, bárhol legyen is bejegyezve a székhelye. A szabályozó testületeknek ki kellene kötniük a céges beszámolók rendszeres nyilvánosságra hozását is, mégpedig olyan formátumban, hogy az könnyen összehasonlítható legyen a különböző országok és kitermelővállalatok között.
Az Egyesült Államokban már elfogadtak egy jogszabályt – a 2010-es, úgynevezett „Dodd–Frank-törvényt” –, amely kötelezővé teszi a külföldi kormányok javára teljesített kifizetések közzétételét. Eszerint az érintett cégeknek országonként és projektek szerint lebontva kell elemezniük a jövedelemcsatornáikat. Az előírásokat máris alkalmazza a nemzetközi olaj- és gázipari cégek 90 százaléka, illetve a tíz legnagyobb bányavállalat közül nyolc.
Ez mindenütt segíti az állampolgárokat, hogy nyomon kövessék a pénz felhasználását, ahhoz azonban nem nyújt támpontot, hogy a kormányok valóban képesek-e méltányos hányadot beszedni a teljes jövedelemből. Ha az EU megkövetelné a cégektől a termelésre és működésre vonatkozó adatok, a pénzügyi és számviteli mérlegek, illetve az egyes hatóságoknak fizetett összegek részletes ismertetését, akkor a szóban forgó vállalatok mindegyike elszámoltatható lenne az állampolgárok előtt, összességében pedig növekednének a kormányok jövedelmei.
Az Európai Bizottság most komolyan fontolóra vette egy ilyen szabályozási reform végrehajtását, de a franciák támogatására elengedhetetlenül szükség van, hogy az EU rövidesen be tudja jelenteni az átláthatóság megteremtését célzó jogalkotási lépéseket. Christine Lagarde francia pénzügyminiszter olyan kezdeményezéseket tartott szükségesnek, amelyekkel az ipari szektoron belül elő lehet mozdítani az irányítás, az integritás és az átláthatóság javítását.
A franciaországi Dauville városkában nemrég tartott tanácskozásán a G8 először tett közzé felhívást az olaj- és gázipari cégek, illetve a bányavállalatok jelentési kötelezettségének a megteremtésére. Ez önmagában fontos előrelépés lenne, sajnos azonban olyan megfogalmazást tartalmaz, amely alternatívaként lehetővé tenné az önkéntesség elve szerinti megközelítést, és csak a kifizetésekre irányozna elő átláthatóságot. Emiatt a világnak most a novemberi – Cannes városában tartandó – G20-csúcstalálkozóra kell várakozással tekintenie, hogy vajon vállalják-e egyértelmű jelentéstételi kötelezettség előírását. A várakozást különösen aktuálissá teszi, hogy azon képviseltetik magukat olyan felzárkózó államok, mint Brazília, India, Kína, továbbá Dél-Afrika és más, nyersanyagokban gazdag afrikai országok.
Az egész kitermelői ágazatot érintő pénzügyi átláthatóság jelentősége nem korlátozódik egy bizonyos időszakra vagy egy-egy országra, az egész ügy pedig túl fontos ahhoz, hogy átengedjük az önkéntesség elvének. A fokozott elszámoltathatóság és az ilyen cégek erősebb irányítása poten-ciálisan alkalmas lehet arra, hogy az egész világon megváltoztasson gazdaságokat, politikai rendszereket és emberi életeket.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.