Nem választott bírák

A választott bíráskodás a nemzetközi üzleti élet széles körének bizalmát élvező intézmény. Előnye például a gyorsaság, az iparági hozzáértés és a választott bírósági ítélet általános külföldi végrehajthatósága.
Abban a salátatörvény-javaslatban, amely a büntetőeljárási törvény erősen kritizált módosítását is tartalmazza a védő kizárására az őrizet első 24 órájából, helyet kapott a választott bíráskodásról szóló törvény módosítása is.

E szerint a 400 millió forintos perértéket meghaladó ügyekben nem lenne helye választott bírósági eljárásnak, ha bármelyik peres fél – nem túl precízen leegyszerűsítve – az állami vagy önkormányzati szektorba tartozó (akár gazdálkodó) szervezet. Az indok: az ilyen eljárásban nincs rendes jogorvoslati lehetőség, ez pedig nem felel meg a közvagyon kiemelt védelmének.

A módosítástól a szakma jelentős része nem boldog. De vajon jogos-e a kritika? A szélesebb régió más országaiban a kép vegyes. Legalább kilenc államban (például Ausztriában, Oroszországban, Németországban, Nagy-Britanniában) ilyen korlátozás jelenleg nincs. (Nem minden országból áll rendelkezésemre információ.) De például Szaúd-Arábiában és Egyiptomban csak kivételesen, külön jóváhagyással engedélyezett az állami szektornak a választott bírósági út. Franciaországban, Belgiumban és Spanyolországban pedig az állami szektor fő szabályként csak bizonyos körben vetheti alá magát választott bíróságnak. Tehát több külföldi példa is van a nálunk tervezetthez hasonló korlátozásra. A zsigeri elutasítás ezért sem lehet helyes.

Kérdés azonban, hogy egy ilyen korlátozás összeegyeztethető-e a nemzetközi kereskedelmi választott bíráskodásról szóló genfi egyezménnyel. E szerint ugyanis a nemzetközi kereskedelemből származó vitáik kapcsán érvényesen köthetnek választott bírósági szerződést a saját országuk joga szerint közjoginak minősülő jogi személyek. A részes államok e jogot az egyezményhez csatlakozás alkalmával korlátozhatták, de ezt hazánk tudtommal nem tette.

A módosítani kívánt törvényt akkor kell alkalmazni, ha a választott bíróság (szék)helye Magyarországon van. Így a változtatás nem érinti azt, ha például egy magyar állami cég külföldi partnere nyomására külföldi választott bíróságnak veti alá magát egy nagy értékű szerződésben. Ha a külföldi választott bíróság ítéletét hazánk a védeni kívánt célra tekintettel nem hajtaná végre, ez sérthetné a külföldi választott bírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló New York-i egyezményt.

Míg egy magyar választott bíróság ítéletét külföldön az említett New York-i egyezmény alapján a legtöbb országban végrehajtják, egy magyar állami bíróság gazdasági perben hozott ítéletét az Európai Unión kívül nem feltétlenül (ld. az Egyesült Államokat). Így előfordulhat, hogy a pernyertes magyar állami félnek magyar állami bíróság jogerős ítélete alapján járna mondjuk egymilliárd dollár, csak éppen ezt nem tudja végrehajtani abban a nem EU-s országban, ahol a pervesztesnek vagyona van.

A módosítás hallgat arról, hogy mi legyen az érintett szervezetek már megkötött választott bírósági szerződéseivel vagy a már folyamatban lévő és értékhatár feletti választott bírósági ügyeivel. Kérdés az is, hogy ha egy választott bírósági kikötéssel érintett ügyben a perérték menet közben emelkedik az értékhatár fölé vagy csökken az alá, akkor a pergazdaságosságot sutba dobva a másik fórumnál kell-e gyakorlatilag újrakezdeni a pert.

A módosítás lemond a választott bíráskodás előnyeiről. A gyorsaság kérdését orvosolhatja az állami bíróságok előtti perek kétségkívül folyamatban lévő felgyorsítása. Azonban például a választott bírósági ítéletek általánosabb külföldi végrehajthatóságát és a választott bírák iparági hozzáértését a módosítás nem ellentételezi. A változtatás által felvetett nyitott kérdéseket a gyakorlatnak és az esetleges későbbi módosításnak kell megválaszolnia.

A szerző a Baker & McKenzie szakértője