Hiába a növekedés, hazánk még mindig sebezhető

Bár a gazdasági növekedést tekintve a világ országainak többsége már vitathatatlanul túljutott a gazdasági válság mélypontján, az instabilitás érzése velünk maradt. Sőt, az elmúlt hetekben bizonyos mértékig tovább fokozódott az aggodalom – az állampolgárok mellett a politikusok, illetve a nemzetközi pénzpiaci szereplők körében is. Bizonytalanságunk érzését az adósságválság újabb és újabb hullámai, valamint az ehhez kapcsolódó leminősítések áradata táplálják elsősorban: az euróövezet déli perifériájának országai után immár a világ legnagyobb gazdasága, az Egyesült Államok „csődjének” fenyegetése is borzolta a kedélyeket.

A kelet-közép-európai országoknak az idén eddig sikerült elkerülniük, hogy kiemelt támadási célpontként kezeljék őket a nemzetközi pénzpiacokon. A régió országainak többsége a nyugat-európai államokhoz képest eleve lényegesen kevésbé eladósodott helyzetben szembesült a válság európai elmélyülésével. A versenyképességi problémák és a belső fogyasztási túlfűtöttség miatt kritikus helyzetbe került balti és balkáni országokban, valamint a korábbi időszak fiskális politikai tévelygései miatt erősen eladósodott Magyarországon ugyanakkor 2008 vége óta több lépcsőben húsba vágó költségvetési stabilizációs lépések történtek. Ennek következtében – szemben például az elhúzódó görög és a portugál gazdasági visszaeséssel – immár Észtországtól Bulgáriáig egyértelműen növekvő pályára álltak a régiós gazdaságok. A fokozott sebezhetőség ugyanakkor számos ország, köztük Magyarország esetében fennmaradt – s mivel az euróövezet belső perifériájának terjedő krízise egyre inkább fertőzéses típusú válságra emlékeztet, a stabilizáció kényszerlépéseit még távolról sem tekinthetjük lezártaknak.

Az elhúzódó adósságválság több csatornán keresztül is elérheti a közép- és délkelet-európai térséget. Egyrészt a bizonytalanság érzése miatti óvatosság a régió országainak kiemelt exportpiacain, köztük az eddig erőteljesen növekvő Németországban is visszaveti a fogyasztási és a beruházási keresletet. Ezt támasztja alá, hogy a közös valutaövezet feldolgozóipari beszerzésimenedzser-indexe a tavaszi hónapok óta mérséklődő pályára állt, és immár alig haladja meg a hosszú távú átlagot. Másrészt, bár a mediterrán országok bankrendszerének esetleges megroppanása Magyarországot közvetlenül nem igazán érintené, a román, a bolgár és a szerb gazdaságot ugyanakkor annál inkább – márpedig e három ország az utóbbi években egyre fontosabb exportpiacunk.

Számunkra a fokozódó bizonytalanság talán legkedvezőtlenebb mellékhatása a világ kitüntetett menedékvalutája, a svájci frank zabolátlannak tűnő erősödése: a devizában történő kirívó eladósodottság miatt ez tovább fékezi a hazai fogyasztási lehetőségeket. Ebben a helyzetben a magán-nyugdíjpénztári reálhozamok augusztusi kifizetése az eladósodott háztartások jókora részének inkább a túlélés utolsó esélyét jelenti – a makroszintű fogyasztás érdemi megugrására azonban aligha számíthatunk ettől. Sőt, miután a múlt héten a magyar állam az Európai Bíróságon elveszítette az évek óta húzódó áfapert, a költségvetési pozíciók tovább romlanak, mintegy 100 milliárd forint körüli összeggel. Ebben a helyzetben kiemelt fontosságú az EU-források hatékony és jól célzott felhasználása: az Európai Bizottság múlt heti bejelentése szerint Magyarország bekerült a válságtól különösen sújtott hat támogatott ország közé, ez tovább fokozza a fejlesztéspolitika jelentőségét. A kisebb önrész biztosításának lehetősége az elhúzódó stabilizációs kényszerlépések időszakában esély arra, hogy a devizaárfolyamok és az elveszített áfaper negatív hatásait kompenzáljuk.