Valaki rosszul fog járni - Így emelheti az adókat a kormány

 A miniszterelnök múlt szerdai szavai megnyugtatólag hatottak a piacokra, külföldi befektetőkre – és nem túlzok, ha azt állítom: az ország sorsáról felelősen gondolkodó valamennyi magyar emberre is. Konkrét intézkedéseket ugyan nem említett Orbán Viktor – jelen stádiumban ezt nem is várhatjuk el tőle –, arra ugyanakkor világosan utalt, hogy úgy a költségvetés kiadási, mint bevételi oldalán teendőkre van szükség.
Adószakértőként a lehetséges kiadási oldali lépéseket illetően legfeljebb magánvéleményem lehet, ám azt, hogy a bevételi oldalon mit lehetne tenni, szakmai kötelességemnek érzem megosztani. Összefoglalva: a kormánynak reálisan négy fő területen van ma keresnivalója: a jövedéki adóknál, a szektoriális különadóknál, a társasági adózásban, valamint a személyi jövedelemadózásban.

A jövedéki adók területén a cigaretta és egyéb dohányáruk vonatkozásában lekerül ugyan a napirendről az adóemelés, ám tény, hogy Európában még mindig Magyarországon az egyik legalacsonyabb a dohánytermékek adója. Ami a különadókat illeti, bizony nem népszerűek az érintett ágazatok körében – joggal. A különadó torzítja a versenyt, diszkriminatív, és befektetőbarátnak sem mondható. Válsághelyzetben ugyanakkor van legitimitása – ez már több európai ország példáján is tapasztalható –, ám nagyon fontos, hogy térben és időben korlátozott legyen. A korlátozottság mértékéről persze lehet vitatkozni, ám a lényeg: jelen helyzetben a különadók meghosszabbítása és/vagy kiterjesztése tűnik az egyik kézenfekvő bevételösztönző lépésnek.

A társasági adózásban a nagy kérdés, hogy szabad-e a kulcsokon változtatni. Az 500 millió forintos adóalapig érvényes 10 százalékos kulcshoz megítélésem szerint nem szabad hozzányúlni, a gazdaság amúgy is fulladozó motorja egy ilyen lépés nyomán ugyanis jó eséllyel teljesen leállna. A statisztikák szerint egy ilyen lépés nagyságrendileg 250 ezer vállalkozást érintene. Az 500 millió felett érvényes 19 százalékos kulcsot pedig az ország versenyképessége miatt nem lenne célszerű megemelni. Marad hát a kedvezmények rendszerének megnyirbálása, már többször felmerült példaként a veszteségelhatárolással kapcsolatos szabályozás szűkítése vagy akár megszüntetése. Hogy e tekintetben lenne keresnivalója a kormánynak, mutatja, hogy 2010-ben az effektív, tehát a nyereséget ténylegesen terhelő társaságiadó-kulcs 13 százalék volt, az idén pedig minden bizonynyal 10 százalék alá csúszik.

A személyi jövedelemadózásban a szuperbruttó, illetve az adójóváírás kivezetése az a két terület, amelyről érdemes lenne elgondolkodni. A szuperbruttó kivezetésének meghosszabbítása elképzelhető megoldás lenne, amennyiben a kabinet továbbra is elkötelezett az egykulcsos adóztatás mellett, ez jelentős bevételhez juttatná a költségvetést. Ezzel ellentétes hatást gyakorolna a büdzsére az adójóváírás kivezetésének halasztása, azonban kétségkívül a háztartásoknál több nettó jövedelem képződne, bár kétséges, hogy ez fogyasztásösztönző lenne-e a jelenlegi gazdasági környezetben, és milyen hatást gyakorolna az áfabevételekre. Az adójóváírás kivezetését illetően annak üteme és mértéke lehet kérdéses, szintén érzékelhető hatás gyakorolva a költségvetés bevételi oldalára.

Olyan megoldás, ami mindenkinek jó, sajnos nincsen. Gazdasági növekedés kontra költségvetési stabilitás, kkv-k kontra nagyvállalatok, leszakadók kontra középosztály – ellentétpárok, ellenérdekek mentén kell a kormánynak döntenie. Dönteni viszont mindenképpen kell, és ami a lényeg: transzparens módon, világos elvek mentén.