Horvát EU-csatlakozás - a csehek és a szlovénok is megtorpedózhatják

A menetrend ránézésre egyszerű: a több mint 300 oldalas szerződés szövegét most az Európai Bizottság jogi szolgálata véleményezi, aztán az Európai Parlament is áldását adja a dokumentumra. Ezt követi a tervek szerint decemberben az ünnepélyes aláírás, majd kezdetét veszi a tagállamonkénti ratifikáció, amelynek elvben 2013 júniusáig le kell zárulni. Mindebben jogi vonatkozásban nem is merülhet fel többé semmilyen probléma. A politikai játéktér azonban már kevésbé kiszámítható.

Emlékezetes, hogy a lisszaboni szerződést Írország és Csehország csak úgy tudta (akarta) ratifikálni, ha utólag egy-egy jegyzőkönyvet a meglévő szerződésekhez csatolnak, amelyek bizonyos módosításokat, értelmezéseket tartalmaznak a két országra nézve.

Kettőjük közül a cseh igény a fajsúlyosabb. Václav Klaus elnök a szerződés ratifikációjának végjátékában ugyanis mindenkit megzsarolt azzal, hogy kijelentette: csak akkor hajlandó a dokumentumot aláírni, ha a cseh kormány előbb kimaradási lehetőséget tárgyal ki az alapvető jogok chartájának hatálya alól. Az időzítés mindenkit sokkolt, mivel azonban akkor már nagyon sok döntés, intézkedés sorsa a szerződés hatálybalépésétől függött, ezért hamar megszületetett az egyetértés. Dublin és Prága elfogadta, hogy utólagos jegyzőkönyvük jogi hatályra emelésére majd csak a „következő csatlakozási szerződés idején” kerüljön sor. Kezdetben ugyan arról is szó volt, hogy a két jegyzőkönyvet magához a leendő szerződéshez csatolják (amelyről már akkor tudni lehetett, hogy a horvát lesz), de ezt a bővítéspártiak időben megfúrták. Ezzel jogilag sikerült is kivédeni, hogy két ügy egymás túszává válhasson. Az azonban már kevésbé garantált, hogy minderre politikai síkon se kerülhessen sor.

Az EU–horvát tárgyalás a magyar elnökség utolsó napján lezárult, néhány nappal később az írek, szeptemberben pedig a csehek emlékeztették tagtársaikat, elérkezett az idő az ő ügyük formalizálására is. Diplomaták nem győzik hangsúlyozni, hogy két független ügyről van szó, amelyek esetében már az eljárás is teljesen különböző. A horvát szerződés kész, már csak a parlamenteknek kell megszavazni. A két jegyzőkönyv azonban szerződésmódosítást jelent majd, amelynek menete, hogy miután az Európai Tanács (EiT) egyszerű többséggel egyetért a folyamat megkezdésével, meg kell kérdezni az Európai Parlamentet (EP), igényli-e a szerződésmódosító konvent összehívását. A politikai tőkenövelésre törekvő EP biztos igényelni fogja ezt, más kérdés, hogy ennek időtartama lehet csupán egyetlen nap is. A jegyzőkönyvek mindenesetre csak akkor válhatnak szerződésmódosító hatályúvá, ha a konvent ezzel egyetértő ajánlása alapján az EiT azt elfogadja, majd a döntést minden tagországban ratifikálják.

Mindez alig kérdéses a csupán szerződést értelmező ír protokoll esetében. De már több tagállam – mindenekelőtt Magyarország – felemelte a kezét a cseh chartakimaradás kapcsán, ami az utóbbiak olvasata szerint azt jelentené, hogy szinte reménytelenné válhatna a hajdani Benes-dekrétum áldozatainak utólagos jogorvoslata. Egyébként sokak szerint már az is kérdéses, vajon a kétharmadrészt EP- és nemzeti parlamenti képviselők alkotta konvent kész-e támogatni a cseh kimaradást. És a dolog itt kezdhet lassan „beszűrődni” a horvát szerződés ratifikációs folyamatába. Ki tudja például, mi lesz a cseh parlament – és az akkor még hivatalban lévő cseh elnök – reakciója a horvát ügyben, ha az ő „jegyzőkönyvüket” valamelyik fázisban blokkolnák?

Ez persze csupán egy lehetséges akna a horvátok előtt álló úton, hiszen ki tudja, mit hoz a szlovén népszavazás például. Annyi bizonyos, hogy a horvát csatlakozási saga még távolról sem érkezett az érdektelen rutinmunkák szakaszába. Akadhatnak meglepetések a jövőben is.

még néhány aknát

a 2013-as belépésig

vezető úton.

még néhány aknát

a 2013-as belépésig

vezető úton. -->