Mellár: Orbán csak a nemzetközi pénzvilágnak akart bizonyítani

Az előirányzott lépésekben semmi meglepő és semmi új nincs, pláne olyan, ami bármiféle gazdaságpolitikai fordulatra utalna. Igazság szerint nem is lett volna szükséges különösebb erőfeszítéseket tennie a Nemzetgazdasági Minisztériumnak, hiszen a magán-nyugdíjpénztári vagyonból még futja, tehát az idei költségvetés semmiképp sem fog „elszállni”. A kormány nyilván azért hozta meg ezeket az intézkedéseket, mert bizonyítani akarta a nemzetközi pénzügyi világnak, hogy ura a helyzetnek, és mindig kész a korrekciókra, ha a gazdasági helyzet kedvezőtlenül alakul. Arról viszont nem tudtunk meg semmit a keddi bejelentés során, hogy miként fogja a kormány kezelni a jövő évi költségvetésben keletkező, az ideinél lényegesen nagyobb, mintegy 1000-1200 milliárdos hiányt.

Az idei 100 milliárdos kiigazítási csomag két legnagyobb eleme a 40 milliárdos áfabevétel-növelés és a szintén 40 milliárdos kiadási megtakarítás az állami beszerzések azonnali leállítása miatt. A két intézkedés közös eleme egyfelől, hogy valóban nem jelentenek közvetlen megszorításokat a lakosság számára, másfelől pedig, hogy a meglévő belső tartalékokra alapoznak. Ez utóbbi momentum viszont elég bizonytalanná teszi a tervezett bevételek, illetve megtakarítások realizálódását. Nehéz ugyanis elképzelni, hogy minden külön kormányintézkedés és ráfordítás nélkül a következő három hónapban ennyivel több áfát csak úgy be lehet hajtani. Ha viszont tényleg lehet, akkor ezt vajon miért nem lehetett már az év első nyolc hónapjában is megtenni. A beszerzéseknél hasonló a helyzet: a minisztériumok már elviseltek egy 250 milliárdos költségvisszavágást, ezért a mostani megszorítás igen érzékenyen fogja őket érinteni. S vajon miként lehet majd megállítani és semmissé tenni a folyamatban lévő beszerzéseket? Ez komoly jogi bonyodalmakat okozhat, vagy pedig egyszerűen csak csúsztatják majd a kifizetéseket a jövő év elejére, ami visszont a 2012-es költségvetést eleve rosszabb helyzetből indítja.

A kormány harmadik intézkedése viszont már valóban érinti az emberek mindennapi életét. A jövedéki adók emelése az alkoholoknál és dohányáruknál rutinmegoldásnak számít, a különböző politikai irányultságú kormányok szívesen folyamodnak ehhez az eszközhöz. A gázolaj adójának az emelése azonban tovább mérsékelheti a növekedést, még úgy is, hogy a kormány kiterjeszti az adó-visszatérítés mértékét. A maradék 10 milliárdot pedig a kormány a magánnyugdíjpénztáraktól visszavett részvények osztalékbevételeiből kívánja majd fedezni.

A lovasberényi kormányülés után a miniszterelnök azt is bejelentette, hogy az államadósság további négymilliárd euróval fog csökkenni. A csökkentés következtében az adósság/GDP hányados 77-ről 73 százalékra mérséklődik, ez komoly jelzés a nemzetközi pénzügyi világ felé arról, hogy Magyarország valóban komolyan gondolja az államadósság elleni harcot. A dolognak csak egy szépséghibája van, hogy ez a csökkentés nem a folyó jövedelmekből, hanem a meglévő pénzügyi eszközök segítségével történik. Mintegy hárommilliárd eurót használnak a jegybank tartalékaiból, egymilliárdot pedig a visszaállamosított magán-nyugdíjpénztári vagyonból. Ez pedig praktikusan azt jelenti, az ország nettó vagyoni helyzete nem fog változni a tranzakciók eredményeként.
Az ilyenfajta adósságcsökkentésnek csak akkor van létjogosultsága, ha ezzel a kamatkiadások mérséklődnek, vagyis a visszafizetett államadósság után nagyobb kamatot kellett volna fizetni, mint amekkora kamatbevételt realizáltunk a meglévő eszközeink révén. Illetve, ha javul a pénzügyi stabilitás. Itt azt a kérdést kell feltenni, vajon az alacsonyabb adósság/GDP hányados ad-e akkora stabilitástöbbletet, mint amekkorát elvesz az MNB valutatartalékainak megkurtítása? Erre a kérdésre csak az idő adhatja meg a választ.