Miért nem fogja egyhamar megelőzni Kína Amerikát?
Az Egyesült Államokban holtponton van a költségvetésről folytatott politikai vita. A kompromisszum kimunkálását nehezíti a 2012-es választások közeledte, amikor a republikánusok reményei szerint Barack Obama elnök belebukik a gazdasági problémákba. Ilyen körülmények között sokan jósolják Amerika hanyatlását, főleg Kínával összevetve.
Ezt nem csak a véleményformálók állítják. Egy nemrég végzett felmérés során 22 ország közül 15-ben vélték úgy, hogy Kína le fogja hagyni Amerikát, vagy már le is hagyta a világ vezető szuperhatalmának státusában. Nagy-Britanniában a Kínát élre helyezők aránya 47 százalékra nőtt a 2009-ben mért 34 százalékról, s hasonló irányzat volt
kimutatható Németországban, Spanyolországban és Franciaországban. Régi és közeli szövetségesei körében sokkal pesszimistábban ítélték meg Amerika helyzetét, mint akár Latin-Amerikában, Japánban, Törökországban vagy Kelet-Európában. De magában az USA-ban is erősen megoszlanak a vélemények.
Ezek az érzések azt tükrözik, hogy a 2008-as pénzügyi válság után lassult a növekedés és súlyosabbá váltak a fiskális problémák. Visszatekintve azonban ezek a vélemények korántsem egyedülállók. Az 1950–60-as években – főleg az orosz Szputnyik felbocsátása után – sokan hitték, hogy a Szovjetunió legyőzi Amerikát. A 80-as években hasonlóan vélekedtek Japánról, most pedig Kínáról. A kérdés az, hogy a hanyatlást jóslóknak vajon most igazuk lesz-e.
Sok függ majd a gyakran alábecsült bizonytalansági tényezőktől, amelyek Kína jövőbeni politikai változásait kísérik. Az országot a gazdasági növekedése közelebb hozza az USA-hoz a hatalom forrásait illetően, ez azonban még nem jelenti szükségszerűen azt, hogy Kína lehagyja az Egyesült Államokat, mint a világ leghatalmasabb államát. A kínai GDP egy évtizeden belül csaknem bizonyosan lehagyja az USA-ét, javarészt a hatalmas népessége és a látványos gazdasági növekedése következtében. Ha azonban az egy főre jutó jövedelmet nézzük, akkor Kína még évtizedekig nem éri el az amerikai szintet, ha erre valaha egyáltalán képes lesz.
A Kínára vonatkozó legtöbb előrejelzés a GDP egyszerű extrapolálásán alapul, nagyobb politikai bajok felbukkanását általában nem feltételezik. Ezek a prognózisok azonban figyelmen kívül hagyják Amerika katonai és a „puha” hatalmából eredő előnyeit, illetve Kína geopolitikai hátrányait. Ez utóbbiak nagyrészt abból erednek, hogy Japán, India és mások – a kínai hatalmi potenciál ellensúlyozása miatt – általában üdvözlik az amerikai jelenlétet. Ez nagyjából megfelel annak, mintha Kanada és Mexikó keresné Kína szövetségét az USA észak-amerikai pozícióinak kiegyenlítésére. Ami az Egyesült Államok abszolút értelemben vett hanyatlását illeti, ott valóban vannak problémák, de az amerikai gazdaság még mindig fölöttébb termelékeny. Az USA változatlanul az első helyen áll a kutatásra és fejlesztésre fordított összegek tekintetében, első az egyetemek rangsorát és a Nobel-díjasok számát illetően, és első a vállalkozási hajlandóságról készített rangsorokban. A múlt hónapban közzétett versenyképességi ranglistáján a Világgazdasági Fórum az ötödik helyre tette az Egyesült Államokat, olyan, kisebb gazdaságok után, mint Svájc, Svédország, Finnország és Szingapúr. Ebben a sorrendben Kína mindössze a 26. helyen áll. Ezen túlmenően Amerika az élen halad olyan technológiákban, mint biotechnológia és a nanotechnológia. Mindez aligha egy hanyatló gazdaság képe.
Egyes megfigyelők amiatt aggódnak, hogy az amerikai társadalom megcsontosodik, mint Nagy-Britannia egy évszázaddal ezelőtt. Az amerikai kultúra azonban sokkal decentralizáltabb és jobban áthatja a vállalkozói szellem, mint Nagy-Britanniát, ahol a nagyiparosok csemetéi annak idején inkább arisztokrata címeket és társasági megbecsültséget hajszoltak Londonban. Amerika emellett óriási hasznot húz a bevándorlásból, annak ellenére, hogy a jelenséggel szemben korábban is visszatérő aggályok jelentkeztek. A külföldön született bevándorlók 25 százalékkal részesedtek a vállalatalapításból a 2005-öt megelőző 10 év során. Mint Szingapúr korábbi, legendás miniszterelnöke, Lee Kuan Yew mondta egy alkalommal, Kína 1,3 milliárdos emberállományból tud tehetségeket meríteni, az USA azonban 7 milliárdból, akiknek az adottságait egy eltérő kulturális közegben tudja újrakombinálni. Erre Kína képtelen.
Sokan aggódnak emellett a gyenge hatékonyságú amerikai politikai rendszer miatt. Való igaz, hogy az alapító atyák a hatalmi ágak közötti fékek és ellensúlyok rendszerének kialakításával a szabadságot a hatékonyság kárára is védeni kívánták. Az USA jelenleg a pártpolitikai polarizálódás intenzív fázisában van. A durva politizálás az Egyesült Államokban egyáltalán nem új jelenség, az országra már az alapítása idején sem volt jellemző a szenvedélyektől mentes mérlegelés. A kormányzásban hasonló epizódok mindig is felbukkantak, sőt időnként rosszabbak is voltak, mint a mostani.
Az USA valóban súlyos problémákkal is szembesülni kényszerül: hatalmas a közadósság, gyenge a középfokú oktatás és fennáll a politikai bénultság veszélye. Azt azonban látni kell, hogy mindezek csak részei az összképnek, és elvileg hosszú távon kezelni lehet azokat. Ha ez így van, akkor az Amerika abszolút hanyatlásáról szóló jóslatok ugyanolyan félrevezetőnek bizonyulnak, mint az elmúlt évtizedekben. A világ többi részének felemelkedése csak azt jelenti, hogy az USA kevésbé lesz domináns, mint korábban volt, azt azonban nem, hogy Kína az Egyesült Államok helyére lép a világ vezető hatalmának státusában.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.