Oszkó: Politikai sértettség miatt nem növelhetik a tehetetlenséget

Bármekkora értetlenséget is szült a Fidesz azon kijelentése, hogy az adótörvények egyes elemeinek kétharmados törvénybe iktatásával évtizedekre előre próbálja kormányok kezét megkötni, úgy tűnik, ez a szándék továbbra is fennáll. Márpedig amikor a jelenlegi kormány is szinte hetente módosítja adókoncepcióját, logikus lenne elgondolkodni a felvetés ellentmondásain.

Nyilvánvaló először is, hogy az adópolitika általában is a gazdasági kormányzás legáltalánosabb eszköze, amelyben az egyes pártok választási alternatívát igyekeznek kínálni. Ráadásul az adóügyi kormányzás célja ideális esetben nem puszta bevételgyűjtés, hiszen a közterhek elosztásának rendszere, az egyes célzott terhek és kedvezmények összessége egyben az általános gazdaságirányítás leghatékonyabb és leggyakrabban alkalmazott eszköze is. Válság idején különösen láthatóvá válik, hogy az adószabályozás módosítása a változó körülményekhez való igazodás leghatékonyabb eszköze. Ráadásul erre az alkalmazkodásra válságtól függetlenül is szükség lehet. Egy egyszerű parlamenti többséggel rendelkező kormány adópolitikai eszköztárának korlátozása automatikusan olyan helyzetet teremt, amikor az nem tudja adójogi intézkedésekkel céljait végrehajtani, vagy akár csak a váratlan és változó körülményekhez alkalmazkodni. Ez viszont radikálisan csökkenti a pénzügyi stabilitást és egyensúlyt, s ezzel megnöveli az országkockázatot, valamint lényegében az egész ország kiszolgáltatottságát. Egy kétharmados törvénnyel korlátozott adópolitikának talán ez lenne a leggyorsabban jelentkező és leglátványosabb, ha nem az egyetlen eredménye.

Ráadásul a jelenlegi, illetve a 2012-re és 2013-ra tervezett adórendszerünk jellemzői minden megfogalmazott és józannak tekinthető kormányzati célkitűzéssel ütköznek. Az elmúlt másfél évben az adóterhelés egy összességében relatíve arányos rendszer irányából egy szélsőségesen aránytalan felé halad, az egyszerűség helyett továbbra is egyre inkább a bonyolultság jellegét ölti, az adónemek és a kisadók száma 2010 nyara óta újra növekszik, az adómegállapítás szabályai egyre bonyolultabbak, a változások alig tervezhetők, ráadásul sokszor visszamenőleges hatályúak. Emellett a kialakult vagy kialakulóban lévő adórendszer nem serkenti, hanem gátolja a foglalkoztatást, a beruházásokat, a vállalkozások munkaerőköltségét nem csökkenti, hanem növeli, miközben a feketegazdaságot nem visszaszorítja, hanem adójogi kiskapuk újranyitásával és a minimálbér melletti foglalkoztatás burkolt támogatásával tovább táplálja. Az aktuális adópolitika tehát láthatóan nem sikertörténet, hanem tűzoltási akciók és hibás stratégiai meggondolások által sújtott műveleti terület. Így végképp felmerül, mi haszna lehet egy olyan adóügyi sarkalatos törvénynek, amely ezen hibák meglétét és mértékét tartósan rögzíti.

Ahogy persze sok intézkedés magyarázata és rejtett politikai motivációja a múltban gyökerezik, könnyen lehet, hogy ebben az esetben is ez fedi el a logikus ellenérveket. Akár az is feltételezhető ugyanis, hogy az adópolitika korlátozása iránti vágy megint csak a 2006-os választási küzdelem kudarcélményeinek hatására fogalmazódott meg. Kétségtelen persze, hogy amit akkor a szocialista oldal a már előre is csak imitált ötéves adócsökkentéssel és egyéb, az adóügyi eszközöket alkalmazó kampányfogásokkal tett, az utólag is megengedhetetlennek tűnik. Politikai sértettség vagy revánsvágy, de még korábbi választások tapasztalatából vett taktikázás sem írhatja azonban felül a gazdasági ésszerűséget, s nem szolgálhat indokul a gazdaságpolitika és általában az ország kiszolgáltatottságának és tehetetlenségének a mesterséges növelésére.

Oszkó Péter, a PortfoLion Zrt. elnök-vezérigazgatója Oszkó Péter: Az adószabályozás módosítása a változó körülményekhez való igazodás leghatékonyabb eszköze

-->