A kereskedelmi jog viszontagságos magyarországi története két, egymással „hadban álló” nézet küzdelmeként is ábrázolható. Ha eltekintünk az államszocializmus évtizedeitől – amikor a versenyképesség inkább csak büntetőjogi összefüggésben volt értelmezhető –, a törvényhozó rendszerint azzal szembesült, hogy miközben a piaci szereplők a nagyobb rugalmasságért lobbiztak, a hivatalnoksereg a fennállónál aprólékosabb szabályozásért. A vetélkedés szinte sohasem tudományos módszerek alkalmazásával dőlt el, az egymást követő kormányok a társadalom vélt vagy valós igényeire reflektáltak a piacra lépés és működés feltételeinek meghatározásakor. Napjainkban – a gazdasági válság hatására is – a közhangulat kétségkívül nem a vállalkozói szabadság híveinek kedvez. A bürokratikus túlzások iránti növekvő igényt jelzi a rövidesen az Országgyűlés napirendjére kerülő, a hatályos cégtörvényt (2006. évi V. törvény) átfogóan módosító tervezet is.
A Világbank évente közzétett felmérése szerint a cégalapítás feltételeire vonatkozó hatékonysági rangsorban hazánk a 39. helyezést érte el a 183 ország versenyében. Ez a teljesítmény kedvezőbb, mint a tíz vizsgált szempont átlagaként megállapított 51. hely. A Doing Business 2012 készítői a társaságalapítás bürokratikus akadályait tekintették át, így mindenekelőtt azt, hogy az alapítóknak hány állami hivatallal (bírósággal) kell felvenniük a kapcsolatot, az eljárások meddig tartanak, mibe kerülnek, valamint, hogy a törvények és a tényleges gyakorlat kiszámítható eljárást ígér-e a leendő cégtulajdonosok számára.
Magyarországon 2008. július 1-je óta lehetőség van arra, hogy az alapítók az úgynevezett egyszerűsített cégeljárást válasszák: a törvény mellékleteként közzétett társasági szerződési minta kitöltését követően az ügyvéd (közjegyző) által ellenőrzött kérelemről egy munkaórán belül dönt a cégbíróság. A jellemzően számítógépes programok által intézett elektronikus eljárás költségei szintén kedvezők: az alapításért fizetendő illeték jelenleg tizenötezer forint. A szabályozás átalakítása mellett érvelők ehhez képest éppen azt kifogásolják, ami a hatályos rend legfőbb erénye: az olcsó és gyors eljárás úgymond túlzottan megkönnyíti új társaságok bejegyeztetését, miközben csalárd üzletemberek köztartozást felhalmozó régi vállalkozásukat (a törvény számára elérhetetlennek számító személyek közreműködésével) úgynevezett „cégtemetőkben” hagyják hátra.
A nyilvánosságra hozott tervezet a rosszhiszemű tranzakciókkal szembeni sikeres föllépés előfeltételének tekinti az egyszerűsített cégalapítás lehetőségének teljes körű megszüntetését. A törvénymódosítás nyomán a cégbíróság akár két hétig is vizsgálhatná, hogy a bejegyzési eljárást kezdeményező alapítók megfelelően töltötték-e ki a társasági szerződés blankettáját. Az eljárás nem csupán költségesebb lesz (az illeték összege várhatóan hetvenezer forintra emelkedik), de bevezetik az előzetes adóregisztrációs eljárást is.
Jelenleg egy új cég adószámát egy-két perc alatt szolgáltatja az erre kialakított automata, a jövőben az adóhatóság a társaság vezető tisztségviselőinek és többségi tulajdonosainak a múltját (adózással összefüggő előéletét) vizsgálja akár nyolc napon át. A javaslat nem csupán az elektronikus nyilvántartások alapján könnyűszerrel beazonosítható jogsértőkkel szembeni célzott fellépésre ad lehetőséget: Magyarországon 2012. január 1-jét követően üzleti tevékenységet csak az folytathat, aki – minden egyes társasága bejegyeztetése előtt – sikeresen túljutott az adóhatósági vizsgálat procedúráján.
A cégalapítás bürokratikus útvesztőinek kiépülése várhatóan rövid időn belül a korrupciós kockázat növekedését okozza. A befektetői bizalom fokozatos elvesztéséhez így – paradox módon – a törvényhozó rendteremtési szándéka is hozzájárul.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.