Hitelt érdemlő cégek

A nemzeti termék több mint felét állítják elő és a munkahelyek több mint kétharmadát adják a kis- és közepes méretű vállalatok (kkv) Magyarországon, csakúgy, mint az Európai Unióban, ám a hazai kkv-knak uniós társaiknál jóval több kihívással kell szembenézniük. Míg például Nyugat-Európában a családi vállalkozásokat már a második-harmadik generáció viszi, és jelentős – a válságállóságot segítő – tőkét halmoztak fel, addig a hazai kisvállalkozások húsz évnél alig hosszabb múltjuk során még keveset tudtak összegyűjteni a megtermelt eredményből, ezért tőkehiányuk jelentős. Piaci pozícióik is különbözők. A piacon ugyanis csak néhány termékkel és vevővel vannak jelen, így jóval kevesebb lábon állnak, mint a nyugat-európai kisvállalkozások. Ebből következően alkalmazkodniuk kell a zömmel nagyvállalati körből kikerülő vevőikhez, a gyakran több hónapos fizetési határidőkhöz.

A termékfejlesztés, az innováció és az újdonságok piaci bevezetése egyaránt csak új források bevonásával oldható meg, amelyek megszerzése ugyancsak komoly feladat számukra. Sokszor hiányzik például náluk a beruházásokhoz kapcsolható önerő, ami a támogatási források megszerzését is hátráltatja. Kiszolgáltatott helyzetük miatt problémát jelent a működéshez szükséges magas készletállomány és a gyakran 90 napon túl fizető vevői állomány finanszírozása, továbbá a hitelekhez szükséges biztosítékok előteremtése.

A problémák megoldásához vannak eszközök. A különböző állami és piaci tőkealapok például gyors megoldást jelenthetnek a tőkehelyzet stabilizálásában. Más kérdés, hogy az 5-8 éves távlatban gondolkodó tőkealapok által többnyire elvárt 15-20 százalékos megtérülést nagyon kevés kkv garantálhatja.

Hosszú távú forráshoz is többféleképpen juthatnak hozzá a kis- és közepes vállalkozások. A szokványos beruházási hitelek mellett kiemelt szerepük lehet a támogatásoknak. Ezek igénybevételéhez szükséges az előfinanszírozásuk, amelyet részben a támogatási hatóság lát el, részben a bankok és a faktorcégek. A magasabb támogatási hányadú projekteknél egyébként a bankok általában kisebb saját erőt is elfogadnak.

A rövid távú forrásokat a forgóeszköz- és a folyószámlahitelek mellett a jó bonitású vevőkövetelések faktorálása is biztosíthatja. A faktoringszolgáltatás egyre inkább teret nyer, a bruttó faktorált forgalom egy év alatt 745 milliárd forintról 880 milliárdra bővült. A növekedésnek még bőven van tere, a hazai faktorpiac ugyanis a GDP 3 százalékára rúg, szemben az 5,2 százalékos uniós arányszámmal.

Ezenfelül nagyobb támogatást kell nyújtani a kkv-k részére, hogy a szükséges finanszírozásukhoz megfelelő biztosítéki rendszert tudjanak kialakítani. Növelni kell az állami garancia intézmények szerepét a hagyományos – vagyonelemen alapított – bankári biztosítékok mellett. A biztos piacon, stabilan működő cégeknél ugyanakkor a vállalkozás cash flow-ja is megfelelő biztosíték lehet.

A problémákat megoldó eszközök működtetéséhez nagyobb elszántságra van szükség finanszírozói és garantőri oldalról egyaránt. A bankszektor azonban a válság óta csökkentette a kkv-finanszírozást. A megnövekedett kockázatok, az összeszűkülő likviditás és a megváltozott stratégiai irányok miatt a teljes vállalati hitelportfólió 5,5 ezer milliárd forintra esett vissza a 2008. év végi 6,8 ezer milliárdról. Ebben a környezetben üdítő kivételnek számítanak a takarékszövetkezetek, amelyek számára a kis- és közepes vállalkozások természetes partnereknek számítanak a hitelezési limitek szempontjából. Hitelállományuk ennek köszönhetően a 2008. évi 225 milliárd forintról az idén az első fél évre 260 milliárdra nőtt. Ezzel ugyan piaci részük még mindig csak 4,5 százalékra nőtt a válság előtti 3 százalékról, de egy biztos: rajtuk nem múlott a források bővítése.