Kivéreztetés előtt

Nem véletlenül kapta Hódmezővásárhely polgármestere tömegesen az ellenzéki bekiabálásokat: a megyei jogú városok közt az egy főre eső legnagyobb adósságot felhalmozni jobb volt? Hasonlóan furcsa helyzetben érezhetik magukat azok a fideszes polgármesterek, akiknek a városa most is veszi fel a hiteleket, miközben pártjuk hivatalos, hamarosan talán törvényben is rögzítendő álláspontja az, hogy ilyet egy szint fölött nem volna szabad.

A legfontosabb tanulság csupán annyi, hogy ahány önkormányzat, annyi világ. Nem érdemes összehasonlítani Budapest II. kerületét Bátonyterenyével, a helyi gazdálkodás kérdéseiben nem is lehetne rájuk ugyanazokat a szabályokat alkalmazni. Más élethelyzetek, más problémák. Ebből a szempontból csak üdvözölni lehet, hogy jelentősen megnövelnék az önkormányzatok szabadságát a helyi adók kivetésében. Más kérdés, hogy ez 180 fokban szembemegy a kormány központosító filozófiájával, de ezt az ellentmondást feloldani legyen a kormányzati kommunikáció dolga, az ötlet attól még jó.

Csakhogy akármennyi adót is szedhetnek be helyben, ez a legnagyobb bajban lévő települések problémáit nem oldja meg. Egy borsodi zsákfalu soha nem tud összegyűjteni anynyi helyi adót, hogy működőképes lehessen. Itt jön képbe az állami felelősség. A kormánynak vagy nagyobb újraelosztást kell biztosítania a települések között, vagy több normatív támogatást adni.

A megoldás pedig nem várathat magára. Azt már látjuk, mi történik, ha a megyéket végleg kivéreztetik. A településekkel mindezt nem lehet megtenni, az ő adósságállományukat képtelen volna az állam magára vállalni. Pedig a baj alapja a városokban ugyanaz, mint a megyéknél: sok feladat, kevés támogatás. Csak a méretkülönbség miatt vált a megyéknél hamarabb teljesen tarthatatlanná a helyzet. A városoknál most még nem késő lépni – de már nem sokáig.