Kényszerhelyzet

A tulajdonos azonban szemmel láthatóan még mindig tanácstalan. Erre utal a január 16-i eredménytelen kormányülés, a múlt pénteki sikertelen közgyűlés és az a tegnap közzétett rendelet is, amely a Malévot stratégiailag kiemelt jelentőségű vállalattá minősíti. Hogy az utóbbi pontosan mit jelent, azt majd a gyakorlat dönti el, lévén, hogy továbbra sem ismert a kormány szándéka azon kívül, hogy szeretne egy Budapest-központú légitársaságot működtetni.

Ne legyünk igazságtalanok. A Malév nem a második Orbán-kormány alatt vált veszteségessé, sőt, a tavalyi utolsó negyedévben a mutatói már javultak. Arról sem ez a kormány tehet, hogy a Budapest Airport 2005-ös privatizációjakor olyan kártérítési kikötés került a szerződésbe, amely aligha vállalható opcióvá teszi a nemzeti légitársaság utód nélküli megszüntetését. És nyilván azt is fel lehet vetni, vajon mennyire volt jó választás a cég eladása 2007-ben egy orosz vevőnek, ha három évre rá vissza kellett azt államosítani.

A mostani kormány felelőssége mégsem megkerülhető. Másfél év kevésnek bizonyult ugyanis arra, hogy az állam egy új társaságot indítson el a Malév név alatt, és arra befektetőt is találjon. Ehelyett továbbra is ömlöttek a milliárdok a társaságba, miközben úgy tűnik, semmivel sem kerültünk közelebb a megoldáshoz. Jogi technikákkal ugyan néhány hétig talán még fenn lehet tartani a cég működését, ám ha a bizonytalan helyzetben az utasok is elpártolnak, a maradék bevétel is gyorsan elillan. Márpedig komoly befektetővel előnyös megállapodást kötni ilyen rövid idő alatt rendkívül nehéz lesz. Ha az elmúlt hónapokban a kormány legalább annyi energiát fordított volna a kiútkeresésre, mint a Malév múltjának vizsgálatára, talán ma előbbre tartanánk.