A „spekulánsok” tehát ismét veszik a magyar fizetőeszközt, de a diszkont kincstárjegyeink is hatalmas túljegyzés és komoly hozamcsökkenés mellett keltek el a legutóbbi aukción. A forinterősödés legfőbb oka, hogy a magyar kormány és az Európai Bizottság közötti viták rendeződni kezdtek, így megkezdődhetnek végre a tárgyalások a Nemzetközi Valutaalappal.
A befektetők pedig ezt úgy értékelik, komoly mértékben csökkentek a magyar állam fizetőképességével kapcsolatos kockázatok.
Hasonló forinterősödést azonban láttunk már korábban is. Szárnyalt a forint 2010 őszén is, amikor Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter bejelentette: tartani fogjuk a hiánycélt. Vagy 2011 tavaszán, az első Széll Kálmán Terv bejelentése után. Aztán amikor kiderült, hogy a hiánycél tartásához „nem ortodox” intézkedések is kellenek, a Széll Kálmán Terv megvalósítása pedig lassan halad, a befektetői bizalom megingott.
A tartós forinterősödéshez szükség van a persze kedvező nemzetközi piaci hangulatra is, de az is kulcsfontosságú, hogy a magyar kormány mennyire marad hiteles a befektetők szemében. Ezen a téren eddig voltak hiányosságok, a politikai célok sokszor előrébbvalónak tűntek a hozamok leszorítására vagy a forint árfolyamának stabilizálására való törekvéseknél. Márpedig ha egy kormány így állítja fel a fontossági sorrendet, nem igazán a spekulánsokkal tol ki, hanem a saját adófizetőivel. Azok a devizahitelesek ugyanis, akiknek most május első napjaiban vonták le a részletét, valószínűleg örültek, hogy a múlt hetinél bő tíz forinttal olcsóbb frankárfolyam mellett fizethettek, de a többi adófizető is megkönnyebbülhet, ha az újonnan kibocsátott állampapírokra fizetendő kamatteher kisebb lesz.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.