Barroso: Kiderül, képes-e az EU saját jövőjének irányítására

A jövőbeni uniós költségvetésre irányuló bizottsági javaslat, a 2014–2020-as időszakra vonatkozó pénzügyi keret jóval több a majdani kiadások általános felső összeghatárainak megállapításánál – új ötleteket és szabályokat is tartalmaz az adófizetők pénzének jobb felhasználásáról. Legalább ennyire fontos, hogy a javaslat új eszköztárat kínál a tagállamoknak a gazdasági reformok, a célzott beruházások és az intelligens költségvetési konszolidáció megvalósításához.
Az EU-nak biztosítania kell a versenyképességgel kapcsolatos problémák megoldását és a strukturális reformok mielőbbi végrehajtását. Ez az új gazdaságirányítási modellünk lényege, beleértve az uniós kiadásokra vonatkozó új szabályokat is.

Az új gazdaságirányítás részeként új kohéziós politikát kínálunk, amely a strukturális és kohéziós alapokhoz való hozzáférést szigorúan a növekedést ösztönző strukturális reformok végrehajtásához köti. Erre az úgynevezett partnerségi szerződések formájában kerül majd sor. A bizottság – a „büntess és jutalmazz” elvén alapuló megközelítést alkalmazva – bizonyos uniós alapokat felfüggeszt, amennyiben egy adott tagállam nem hajtotta végre az abban előírt strukturális reformokat.
A strukturális reformok az EU növekedési stratégiájának kulcsfontosságú elemét alkotják, önmagukban azonban nem elegendőek. Az Európában lemaradásban lévő gazdaságok korszerűsítéséhez beruházásokra is szükség van, hogy a növekedés beindulhasson.

Az uniós költségvetés számos tagállam esetében a beruházások egyik fő mozgatórugóját jelenti. A kohéziós politika önmagában az összes kormányzati szint állami beruházási költségvetésének számottevő részét mobilizálja. Néhány dél-európai tagállamban a kohéziós politika keretében hajtják végre az állami beruházások 35–50 százalékát, számos új tagállam esetében 70 százalékát, vagy akár még nagyobb hányadát is.

Javasoljuk továbbá, hogy az intelligens, befogadó és fenntartható növekedést célzó Európa 2020 stratégiával összhangban a jövőbeni uniós költségvetés lényegesen többet fordítson a kutatásra és a fejlesztésre, az energiahatékonyságra, az oktatásra és az infrastruktúrára. Vegyük az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz céljaira javasolt 50 milliárd eurót: ez a határokon átnyúló főbb közlekedési, energiaügyi és infokommunikációs technológiai projektek finanszírozásának elősegítésére irányul az európai gazdasági infrastruktúrából hiányzó láncszemek pótlása révén. Az Energiewende elnevezésű új német energiapolitika jól példázza az új hálózatokba – köztük a határokon átnyúló energiahálózatokba – történő tömeges beruházás fontosságát.

Csupán az uniós költségvetés biztosíthatja például azokat a határokon átnyúló beruházásokat, amelyek az energia szállításához szükséges Európa egyik végétől a másikig. Emellett célunk az uniós költségvetés tőkeáttételének jelentős mértékű növelése nevezetesen a kulcsfontosságú európai infrastruktúrák finanszírozására szolgáló uniós projektkötvények által.

Egyesek attól tarthatnak, hogy egy ilyen növekedési menetrend veszélybe sodorhatja a költségvetési konszolidációt. Nincs igazuk. Először is az EU költségvetése igen szerény – az unió GDP-jének csupán 1 százalékát, közkiadásainak pedig kevesebb, mint 2,5 százalékát teszi ki –, és korántsem az uniós költségvetés miatt alakult ki pénzügyi egyensúlyhiány Európában. Másodsorban az uniós költségvetésre vonatkozó új szabályok komoly ösztönzőket nyújtanak ahhoz, hogy a tagállamok ne térjenek le az intelligens költségvetési konszolidáció útjáról.

A bizottság javaslatát szinte valamennyi tagállam és az Európai Parlament is megfelelő tárgyalási alapnak tekinti. Mindazonáltal számos tagállam „legalább 100 milliárd euróval” csökkenteni akarja a bizottsági javaslatban szereplő összeget a hétéves időszak során. Egyesek pedig éppen azon szakpolitikák területén követelnek csökkentést, amelyek a leginkább szolgálják a gazdasági növekedést szerte Európában: a kohéziós politika, a kutatás és fejlesztés, valamint az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz esetében. Vajon lenne ennek értelme, figyelembe véve az európai gazdaság említett szükségleteit? Nem valószínű. És mennyiben befolyásolná egy ilyen kiadáscsökkentés a közkiadásokat? Az uniós GDP 0,084 százalékának megfelelő mértékben, ami minden bizonnyal kevés ahhoz, hogy az államháztartás stabilitását veszélyeztesse.

A 2014–2020 közötti időszakra javasolt pénzügyi keret minden túlzás nélkül a közép- és hosszú távú európai növekedési menetrend lényeges elemét alkotja. Az uniós kiadásokra alkalmazandó új szabályok biztosítják az intelligens költségvetési konszolidáció, a beruházások finanszírozása és a strukturális reformok összekapcsolódását. Ez az európai növekedés legjobb receptje. Van-e lehetőség a további javítására? Kétségtelenül igen, és mi nyitottak vagyunk minden új javaslatra vagy ötletre. Ám ne feledjük: a többéves pénzügyi keret többet jelent a növekedést és foglalkoztatást szolgáló menetrendnél. Az EU történetének legsúlyosabb válsága idején a pénzügyi keretről folytatott tárgyalások egyben annak próbáját is jelentik, hogy az unió képes-e a cselekvésre és a saját jövőjének alakítására.

José Manuel Barroso az Európai Bizottság elnöke, Janusz Lewandowski az Európai Bizottság költségvetésért és pénzügyi programozásért felelős biztosa