Igaz, egyfelől borítékolható az erre vonatkozó parlamenti szavazás eredménye, mert a honatyák már elfogadták az atomenergia hosszú távú szükségességét is kimondó energiastratégiát. Amiatt is sínen lévőnek tűnik a bővítés ügye, hogy az ország meghatározó politikai pártjai mindig is bővítéspártiak voltak, ahogyan a tekintélyes energetikai szakértők többsége is.
Nem véletlenül: mindössze lignitből vannak számottevő tartalékaink, az olajunk és a gázunk már gyors ütemben fogy, megújuló alapú energiatermelésünk felfutásának pedig gazdaságossági szempontok állítanak korlátokat. Marad az atomenergia, amely alaphelyzetben nem károsítja a környezetet, fűtőelemei pedig a világ számos helyéről beszerezhetők.
Másfelől viszont bőven van még nyitott kérdés. Ezek miatt az Országgyűlés év végi döntése nem egyszerűen arról szól majd, hogy kellenek-e nekünk új blokkok. Inkább arról, hogy akkor kellenek, ha megtaláltuk a módját, hogy a beruházás az ország érdekeit szem előtt tartva történjen, például a költségei arányosak legyenek a teherbíró képességünkkel, műszaki tartalmuk illeszkedjen villamosenergia-rendszerünk adottságaihoz, biztonsági megoldásai az elérhető legmagasabb színvonalat képviseljék.
Ehhez azonban tovább kell szűkíteni a Paksra alkalmas reaktortípusok körét, el kell dönteni, hogy mekkora részesedést kaphatnak, ha kaphatnak más beruházók a Paksi Atomerőmű 2-ben, határozni kell a finanszírozás módjáról, a tendereztetésről és még sok másról. Mégsincs tehát sínen a bővítés ügye. Az Országgyűlés csak akkor mond rá igent, ha kielégítő választ kap az előkészületeket felpörgető kormánybizottságtól az összes, ma még kételyeket támasztó kérdésre.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.