Gazprom - Medvegyev: ne a gazdaságot vágja vissza az EU

Az Európai Bizottság idén júliusban teszi közzé kibocsátáskereskedelmi rendszeréről készült áttekintését. Ez kiváló alkalmat teremthetne arra, hogy alapjaiban hangolják újra azt a jelenleg vergődő, sérülékeny rendszert, amely az alacsony széndioxid-kibocsátású beruházásokat támogatja. Valószínűbbnek látszik azonban, hogy ehelyett a bizottság csak kisebb kiigazításokkal fog élni. Ebben az esetben Európa továbbra is az olyan, nem piaci alapú megoldásokat pártfogolná, mint amilyen a megújuló technológiák piaci részesedésének kötelező érvényű meghatározása.

Két okból is egyértelműen szükség van egy őszinte vitára a kontinens jövőjét érintő energetikai kérdésekről. Egyrészt a szektorra vonatkozó szabályozási bizonytalanság miatt Európa nem számít vonzó terepnek a beruházások tekintetében. Másrészt a jelenlegi politika számos abszurd helyzetet teremtett már eddig is.

A megújuló energiaforrások támogatási rendszere ellenőrizhetetlenné vált. Jellemző példa, hogy Spanyolországban vissza kellett fogni a megújuló energiaforrások támogatását, miután a jelentős állami szerepvállalás következtében a villanyáram ára 17 százalékkal szökött az európai átlag fölé. Ez nem fenntartható, különösen nem a gazdasági és pénzügyi válság idején.

A következetlenséget jól mutatja, hogy a jelenlegi túlszabályozott rendszerben virágkorukat élik az olyan erősen környezetszennyező technológiák, mint a szén- és ligniterőművek. Csak Németországban jövőre 11 gigawattnyi szénalapú energiát terveznek előállítani. Ennek okán a földgáz, amely a legtisztább fosszilis fűtőanyag, kiszorul a piacról, holott az a megújuló energiaforrások legkézenfekvőbb helyettesítője.

A győztesek kiválasztása helyett a bizottságnak sokkal inkább arra kéne fókuszálnia, hogy teret engedjen a nyílt energiapiacnak, illetve a tisztességes versenyhelyzetnek. Egy elfogulatlan, piacközpontú megközelítés elkerülhetővé tenné azokat a kaotikus kísérleteket, melyek milliárdokba kerülnek az európai adófizetőknek. Miért nem biztosítják Európa szénmentesítését, pusztán költséghatékonysági alapokon?
Hadd vázoljak fel egy példát: az Európai Unió 80 százalékkal csökkentené a széndioxid-kibocsátást, ha régi szénerőműveit gázerőművekre cserélné 2030-ra; ez nagyságrendileg 250–500 milliárd euró megtakarítást jelentene.

A jelenlegi, a megújuló energiaforrásokon nyugvó elképzelés ezzel szemben pusztán 60 százalékos csökkenést eredményezne.
Bár az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere helyenként hézagokkal teli, mégis magában foglalja a piacérzékeny struktúra alapköveit. A 2020-ig kibocsátható szénmennyiség a törvény által szabályozott, de a környezetszennyezők megválaszthatják, hogyan csökkentik hatásukat. A rendszer megfelelő újrahangolása biztosíthatná az igazságos és rugalmas viszonyokat, ehhez azonban a bizottságnak lehetővé kell tennie az alacsony széndioxid-kibocsátású beruházások támogatását, beleértve a gázpiacot is.

A megújuló energiaforrások kétségtelenül fontos szerepet fognak játszani az EU jövőjében, amelyben a gázszektor végig partner lesz. De ha előbbi technológiák piaci részesedését továbbra is kötelezővé teszik a széndioxid-kibocsátás csökkentése érdekében, az egy önkényesen irányított gazdaság képét keltené a költséghatékony megoldások támogatása helyett. Ha az EU valóban a klímaváltozás ellen szeretne küzdeni, a piaci részesedések szabályozása helyett az egyes technológiákkal megspórolt károsanyag-kibocsátást kellene mérnie.
Európának egy olyan piac által vezetett irányba kell haladnia, amely technológiailag semleges. Brüsszelnek a károsanyag-kibocsátást kell visszavágnia, nem a gazdaságot, ha el szeretné kerülni Európa ipari alkonyát.

A szerző a Gazprom igazgatótanácsának alelnöke, a Gazprom Export főigazgatója