Hálátlan pénzosztás

Csakhogy a valóságban ennek az összegnek nagyjából a felét egyik zsebéből a másikba rakja, hiszen a pénzt a bérek bruttó emelésére kapják majd az intézmények. Aztán persze a dolgozók is megfizetik majd utána a maguk szja-ját. Mégis, ha nem is az elmúlt évtized – miként a szakállamtitkár fogalmazott – legjelentősebb kormányzati döntése volt a márciusban kiharcolt és most végrehajtandó béremelés, a rendszerváltás óta mindössze kétszer volt példa hasonlóra.

2000-ben, szintén az egészségügyi érdekképviseletek nyomására még az első Orbán-kormány szavazott meg egy egyszeri, 15 milliárdos bérkiegészítést az egészségügyieknek. 2002-ben pedig a Medgyessy-kabinet váltotta be egyik kampányígéretét, és valóban jelentős mértékben, 50 százalékkal növelte az orvos- és nővérfizetéseket.
Sajnos, egyik történet sem ért jó véget.

Az egészségügyi miniszterek nemhogy megdicsőültek volna, hanem belebuktak az egészségügyieknek tett gesztusba. Gógl Árpád vesztét az okozta, hogy fejenként százezer forintos kifizetést ígért, de végül ennél lényegesen kevesebb jutott. Csehák Juditnak pedig azzal kellett szembesülnie, hogy miután nem kevesebb mint 150 milliárdot kóstált a nagyvonalú béremelés, tulajdonképpen a teljes ciklusra kimerültek a tárca lehetőségei.

Az egészségügyi miniszterek kudarcait tekinthetnénk akár személyes ügynek is. Ám ennél jóval többről van szó. Arról, hogy miközben eddig mindegyik kormány programjában hangsúlyosan szerepelt az egészségügyi bérek rendezése, és immár három meg is próbálkozott ezzel, kettőnek beletört a bicskája. A gazdasági lehetőségek ismeretében pedig legalábbis félő, hogy ezt a szériát a második Orbán-kormány sem lesz képes megszakítani.