Mekkora az esélye annak, hogy felbomlik az eurózóna?

Változtatni kell
„Az eurózóna jelenlegi struktúrájába kódolva van a felbomlás lehetősége, és az is nyilvánvaló, hogy a válságban lévő tagállamok többségében a jelenlegi államadósságszintek nem fenntarthatók a mostani állampapír-piaci hozamszintek és növekedési kilátások mellett. A megoldáshoz struktúraváltásra, magasabb szintű közös felelősségvállalásra, illetve gyógymódváltásra van szükség. Németország szigorúbb szabályozásra és megszorításokra épülő politikája az esetleges jelentős hozzájárulása miatt érthető, de a tapasztalatok szerint nem működik. Mivel a déliek kiválása az északiaknak is komoly károkat okozna, az eurózóna – politikai alkuk árán, de – a következő egy évben fennmarad jelenlegi formájában.”
Bebesy Dániel, a Budapest Alapkezelő portfóliómenedzsere

Fogy a türelem
„Az eurózóna – a gazdasági szempontoktól részben függetlenül – csak akkor maradhat egyben, ha mind az EU fajsúlyos államaiban, mind a krízisben lévő országokban ez marad a politikai vezetés és a választók célja. A görög választás pont arra mutatott rá, hogy a gazdasági racionalitás mellett a politikai támogatás is szükséges a monetáris unió fennmaradásához. Az eurózóna sorsa éppen ezért azon múlik, hogy sikerül-e a szükséges korrekciót úgy végrehajtani a periféria országaiban, hogy maguk a választók nem fordulnak szembe a válságkezeléssel és közvetetten az eurózónával. A válság által sújtott országok lakosságának türelme egyre inkább fogy, így az egyensúly egyre törékenyebb lesz.”
Gimes Gergely, a Political Capital gazdaságpolitikai elemzője

Érdekellentétek
„Arra számítunk, hogy mind Görögország, mind a többi déli tagállam belátható időn belül az eurózóna része marad. Egyrészt a görög kilépésnek mind Athén, mind az EU számára több lenne a hátránya, mint az előnye, másrészt veszélyes precedenst teremthetne a többi válságban lévő tagország számára is. Az eurózóna felbomlása egyetlen tagállamnak sem érdeke, mivel az beláthatatlan gazdasági folyamatokat indíthatna el. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy komoly érdekellentétek is feszülnek az északi és déli államok között, amelyek feloldása nem lesz gyors folyamat. Az uniós szintű gazdasági döntések ráadásul politikai szempontoktól is függnek, hiszen azokat otthon el kell adni a választóknak.”
Jobbágy Sándor, a CIB Bank makrogazdasági elemzője

Marad a zóna
„A kiválás valószínűsége más és más az egyes országok esetében. Az, hogy Görögország feladja a közös európai devizát, sokkal valószínűbb forgatókönyv, mintsem hogy Olaszország vagy Spanyolország tegye ugyanezt. Ugyanakkor alapforgatókönyvünk nem számol az eurózóna felbomlásával. A szétesés ugyanis olyan növekedési áldozatokkal járna, amit nem lenne racionális felvállalni. Ráadásul ha a problémásabb államok a kilépés mellett döntenének, eddigi ál­dozatvállalásaik eredménye is semmivé válna. A már végrehajtott kiigazítások eredményeképpen ugyanis a nemzeti költségvetések elsődleges egyenlege jelentősen javult. A problémát innentől kezdve a finanszírozás magas terhei jelentik.”
Nyeste Orsolya, az Erste Bank makrogazdasági elemzője

Berlin engedhet
„Annak az esélye, hogy Görögország kiválik az eurózónából, meglehetősen nagy. Athén ugyanis gazdaságilag lényegesen rosszabb helyzetben van a többi déli tagállamnál, és már többször eljátszotta a bizalmi kártyát. Búcsúja nem rázná meg alapjaiban az euró­övezetet. Azt viszont valószínűtlennek tartom, hogy a többi déli tagország is hasonló sorsra jusson. Olaszország vagy Spanyolország kiválása például annyira visszavetné az európai integrációt, hogy az már ellentétes lenne Németország hosszú távú érdekeivel is, amely annak idején több szempontból is profitált az euróövezet létrejöttéből. Ezért Berlin szerintem idővel kompromisszumokra is hajlandó lehet a zóna megmentése érdekében.”
Samu János, a Concorde értékpapír zrt. makroelemzője