Mikor és milyen nyugdíjreform kell? - Szakértőket kérdeztünk

Sok feltétel van
„Ha nem a napi, embereket és a rendszert romboló ötletelések sorozatát nevezzük nyugdíjreformnak, hanem azt, hogy létrehozunk egy stabil nyugdíjrendszert, amely legalább néhány évtizedig megfelel a 21. század már ismert, illetve valószínűsíthető tendenciáinak, akkor ehhez legalább 4-5 évre van szükség. (A sokat emlegetett svédek 10 évet szántak rá.) Koordinált munka, a koncepció lényegének kialakítása, szakmai és társadalmi vitája, kompromisszumkészség, az irányítási felelősség egyértelmű meghatározása, a fontos részletek kidolgozása, koherens törvényszöveg, a szervezeti és informatikai feltételek megteremtése. Mindezek nélkül sem holnap, sem 3 év múlva nem leszünk boldogabbak.”
Augusztinovics Mária közgazdász, az MTA doktora

Két év kevés
„Sokáig és semeddig! Ez a két válaszom erre az egy kérdésre. Ha a választási ciklust nézzük, akkor a nyugdíjreformot halasztani kell! Az első két évben vannak fontosabb ügyek, az utolsó két év pedig túl rövid ahhoz, hogy a szavazótábor „elfelejtse” a kedvezőtlen változást. Hiszen a nyugdíjreform biztosan nem nyugdíjemelést vagy átfogó járulékcsökkentést jelent. Hazánkban elveiben új nyugdíjrendszer kialakítása indokolt, és erre most van itt az idő. A nyugdíjkorhatár fokozatos emelkedése és a korkedvezmények szigorítása miatt átmenetileg kevesebb új nyugdíjas van. Ez alatt a 3–5 év alatt a társadalom tagjaival meg kell ismertetni és elfogadtatni egy távlatos nyugdíjkoncepciót. De hol van ez?”
Kovács Erzsébet, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára

Nincs válasz
„Az jó, hogy a kormány nem tervez további intézkedéseket nyugdíjügyben. Még jobb, hogy a média ennek ellenére foglalkozik a kérdéssel. A legjobb az lenne, ha a következő két évben kiérlelődnének azok az alternatívák, amelyek közül az új kormány majd választhat. Nincs mágikus időpont, de minél tovább halogatjuk, annál drágább és fájdalmasabb lesz a rendszer fenntartható pályára állítása. Ámde inkább hozzunk lassan jó döntést, mint gyorsan rosszat. A legfontosabb kérdés, hogy mi lesz azokkal a milliókkal, akik a jelenlegi szabályok szerint biztosan nem szereznek jogosultságot akkora nyugdíjra, amiből társadalmilag elfogadható szinten lehet megélni. Erre azonban ma egyetlen pártnak sincs válasza.”
Romhányi Balázs, a Költségvetési Felelősségi Intézet vezetője

Megingott hit
„Sokak szerint a jelenlegi nyugdíjpolitikának az a fő bűne, hogy nem hozta létre a svéd típusú egyéni számlákat. Néhányan hiányolják az egyéni számlák örökölhetőségét (ez nyilvánvaló butaság). Másutt látom a gondokat. Először: a magánnyugdíjrendszer sunyi felszámolása megingatta az állampolgárok hitét az állami nyugdíjellátásban. Egyébként az államosításból befolyó tőkét 100 százalékig az államadósság csökkentésére kellett volna fordítani. Másodszor: jelenleg a legfontosabb teendők: az általános nyugdíjkorhatár alá vinni a minimálist és afölé emelni a maximális korhatárt; vissza kell állítani a tisztességes rokkant- és minimális nyugdíjakat és a gyógyszerkasszát.”
Simonovits András, az MTA KRTK Közgazdaság-tudományi Intézetének tudományos tanácsadója

Nő a veszteség
„Ha halasztódik, akkor minden év, amely nélkülözi a gyermekek szerinti fedezetet (lásd Giday Andrással kidolgozott nyugdíjreform-javaslatunkat), az aktívak várható nyugdíját mintegy egy százalékkal csökkenti. A pénzügyi válságok ugyanis súlyos civilizációs válságot fednek el: azt, hogy a népesség ijesztő mértékben csökken. A nyugdíjasok már teljesítettek, de egyre kevesebben lépnek a helyükbe. Minden olyan év, amely nem javítja a munkába lépő fiatalok arányát (Magyarországon az ifjúsági foglalkoztatottság 11 százalékkal alacsonyabb, mint az EU-ban), súlyos veszteségeket okoz a nyugdíjrendszerben. A halasztás következményeit a mai kor dolgozóinak kell nyugdíjas korukban elszenvedniük.”
Szegő Szilvia, az SZTE Gazdaságtudományi Kar docense