Barroso: El kell fogadnunk, hogy egy csónakban evezünk

Európában a válság továbbra is sokak életét keseríti meg. Bár jelentős döntéseket hozunk, még nem sikerült meggyőznünk a polgárainkat, piacainkat és nemzetközi partnereinket. Még mindig kétséges, hogy egyes országok csakugyan készek-e a reformok végrehajtására, mások pedig hajlandóak-e szolidaritást vállalni annak érdekében, hogy a monetáris unió és az európai vállalkozás ténylegesen visszafordíthatatlan legyen.
Európának új irányra van szüksége. Európának új gondolkodásmódra van szüksége. Európában ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy el kell fogadnunk: egy csónakban evezünk.

Össze kell fognunk, csak így rendelkezhetünk az ahhoz szükséges léptékkel és hatékonysággal, hogy globális szereplővé válhassunk, és megőrizzük értekeinket ebben a változó világban.
Először is növekednünk kell. Nemzeti szinten ez olyan strukturális reformokat jelent, amelyek végrehajtását évtizedeken át halogattuk. Végre kell hajtanunk a munkaerőpiac reformját, hogy egyensúlyt teremtsünk a biztonság és a rugalmasság között, határozottabban kell fellépnünk a korlátok lebontása érdekében, és megegyezésre kell jutnunk egy olyan európai uniós költségvetésről, amely a beruházásokat, a növekedést és a reformokat szolgálja.

Európa csak akkor lehet működőképes, ha méltányos és igazságos. Európa egyes részein valódi szociális vészhelyzet van. Nem értek egyet azokkal, akik szerint az európai szociális modellt el kell temetni. A rászorultakon segítő, hatékony szociális védelmi rendszer nem akadálya a fejlődésnek.

Szerte az Európai Unióban reformok és konszolidációs intézkedések végrehajtása folyik. Közös pénzügyi védőhálókat vezettünk be, az Európai Központi Bank pedig következetesen kiállt az euró mellett. Az euró integritásának biztosítása a tagállamok és az uniós intézmények közös felelőssége. Esélyünk van arra, hogy idén ősszel Görögország vonatkozásában fordulóponthoz érkezzünk: ha Görögország kiáll a kötelezettségvállalásai mellett, akkor az euróövezeten belül kell maradnia.
Meg kell teremtenünk a gazdasági és monetáris uniót. Ehhez bankuniót és pénzügyi uniót kell létrehoznunk. A válság rávilágított, hogy miközben a bankok transznacionálissá válnak, a szabályozás és a felügyelet továbbra is nemzeti szinten történik. Amikor pedig rosszra fordultak a dolgok, az adófizetőknek nyújtották be a számlát. A múlt héten jelentős előrelépést tettünk: javasoltuk az egységes európai felügyeleti mechanizmus létrehozását, ami fontos lépcsőfok a bankunió felé vezető úton, és visszaállítja majd a bizalmat a bankok felügyelete tekintetében.
Erősebb gazdaságpolitikai együttműködésre is szükség van, amelyet az Európai Bizottság független európai hatóságként juttat érvényre. A bizottság még idén ősszel közzéteszi a gazdasági és monetáris unió elmélyítésének tervezetét.

A gazdasági és monetáris unió sikere érdekében a politikai uniónak is szorosabbá kell válnia. Ennek eléréséhez létre kell hoznunk az európai közélet fórumát; ez leginkább az Európai Parlament erősítésével és valódi európai politikai pártok színre lépésével érhető el. Elősegítené ezt a folyamatot, ha az összes európai politikai párt indítana jelöltet a bizottság elnöki tisztségére a 2014-es európai parlamenti választások alkalmával.
A politikai unió azt is jelenti, hogy aktívabban törekszünk globális szerepünk betöltésére. Polgárainknak és az új világrendnek nagyobb szüksége van egy aktív és befolyásos Európára, mint valaha. A Szíriában kialakult megdöbbentő helyzet emlékeztet arra: nem engedhetjük meg magunknak, hogy kívülállók maradjunk.

A nemzetállamok szövetsége felé kell továbblépnünk. Nem valamiféle szuperállam felé, hanem nemzetállamok olyan demokratikus szövetsége felé, amely képes arra, hogy a szuverenitás megosztása révén felvegye a harcot a közös problémáinkkal, és így valamennyi ország hatékonyabb eszközökkel legyen felvértezve a saját sorsának irányításához.
Ehhez végső soron új szerződésre lesz szükségünk. A bizottság még a soron következő európai parlamenti választások előtt bemutatja a jövő Európai Uniójával kapcsolatos elképzeléseit.

Miközben az euróövezet és annak tagjai számára elengedhetetlenül fontos az integráció elmélyítése, az euróövezet kapuját minden tagállam előtt nyitva kell tartani. Nincs szükség többé válaszfalakra Európában! Idővel a tagállamoknak és polgáraiknak ilyen horderejű döntéseket kell majd meghozniuk. Fel kell használnunk a 2014-es választásokat arra, hogy mozgósítsuk az Európa-barát erőket. Nem engedhetjük, hogy nacionalista és populista csoportok destruktív forgatókönyve szerint alakuljanak az események. Azt várom mindenkitől, aki európainak érzi magát, hogy álljon a sarkára, és ragadja magához a kezdeményezést ebben a vitában. Mert az Európa-barátok közönye és pesszimizmusa még az Európa-ellenesek szkepticizmusánál is veszélyesebb.

Sokan úgy gondolhatják, hogy ez túl nagyratörő, irreális terv. Nem értek egyet ezzel. Az előttünk álló reális út az, amelyik erősebbé és egységesebbé tesz bennünket. Ha kitérünk valamerre, a remény felé térjünk ki. Képesek vagyunk rá. Ha büszkék vagyunk az európaiságunkra. Ha együttes erővel lépünk fel. Az előző nemzedékek nagyobb akadályokat győztek le. Most rajtunk a sor, hogy megmutassuk: mi is fel tudunk nőni a feladathoz.