Okos mérés - Nem különböztethetik meg hártányosan a magáncégeket

Bertalan Zsolt az okos mérés hazai bevezetésére a legésszerűbb és legolcsóbb megoldásnak egy állami vállalat tulajdonában lévő országos mérési központ megvalósítását látja. Ahhoz, hogy eldönthessük, vajon ez a megfelelő válasz, először a kérdést kell helyesen feltennünk.
Az Európai Unió és az energiaipar figyelme az EU energiahatékonysági és klímavédelmi céljainak (a híres 20/20/20 célok) elérése érdekében fordult az okos mérés felé. A hagyományos mérésnél jóval több fogyasztási információval szolgáló rendszerektől azt remélték, hogy a felhasználók fogyasztási szokásainak formálásával a tudatosabb és takarékosabb fogyasztásra lehet ösztönözni, ezáltal csökkentve az energiafelhasználást és ezen keresztül a légkört terhelő emissziót.

Hamarosan kiderült azonban, hogy pusztán az okos mérők alkalmazásával nem lehet áttörést elérni, így a figyelem az okos mérésről az okos hálózatok irányába fordult. Az okos hálózatok azok az újszerű energetikai rendszerek, amelyek – ahogy azt a cikk is említi – a decentralizált energiatermelés felé mozdulnak el, és amelyeknek az okos mérés csak egyik elemük. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert nem önmagában az okos mérésről kell döntést hozni, hanem az okos hálózatok részeként működő okos mérésről.

A decentralizált energiatermelés alapelve, hogy az energiát a lehető legközelebb állítsák elő ahhoz a helyhez, ahol az felhasználásra kerül. Így az átviteli veszteségek csökkenése már önmagában csökkenti a primerenergia-felhasználást ennek minden környezetvédelmi hasznával együtt. A decentralizált rendszereknél tehát arra kell törekedni, hogy a termelőegységek közvetle­nül a felhasználókat ellátó elosztóhálózatra kapcsolódjanak. Az okos hálózat pedig attól lesz „okos”, hogy a kis- és mikroerőművek termelése és az aktuális felhasználás között megteremti az egyensúlyt. Ennek a rendszernek az irányítása, egyensúlytartása pedig az elosztóhálózat szintjén történik – az optimálisan felépített decentralizált okos hálózat rendszerirányítója az elosztó.

Az okos mérés ennek a rendszerirányítási feladatnak egy nélkülözhetetlen eszköze. A kérdés tehát, amit meg kell válaszolnunk: lehet-e a jövő decentralizált okos hálózatainak kihívásaira egy országosan centralizált okos méréssel megfelelni? Lehet-e a centralizáció a válasz a decentralizációra? A kérdést Európa számos országában már megválaszolták. A cikkben említett Nagy-Britannián kívül még Németországban kísérleteztek a versenypiaci modellel nem túl jó eredményekkel. A többi országban, ahol az okos mérés bevezetése mellett döntöttek, ismereteink szerint az elosztói modellt valósították meg – ez utóbbi ésszerűsége mellett szól, hogy ezekben az esetekben a már működő (és részben már ma is okos) mérési rendszereket kellett csak tovább „okosítani”, nem kell egy teljesen új piaci modellt felépíteni annak minden költségvonzatával együtt.

Az energiakereskedők számára az EU minden országában – így Magyarországon is – szigorú jogszabályi előírások garantálják az egyenlő elbánást, az elosztók versenysemleges viselkedését. Felesleges ezzel kapcsolatban olyan félelmeket megfogalmazni, melyek szerint „aggályosnak tekinthető, ha ugyanazon anyacég egyik leányvállalata méri a fogyasztói szokásokat, amelynek másik leánya az energiaeladásból származó bevételek maximalizálásában érdekelt” – hasonló helyzet az állami szektorban is létezik, például az MVM, a Mavir és az MVM Partner viszonyában.

Ejtsünk néhány szót az állami vállalat szerepvállalásáról. Az idézett írás szerint „egy állami cég esetében sokkal szorosabb ellenőrzés alá vonható a tevékenység és az adatkezelés is”. Álláspontunk szerint a működésfelügyeletre és az adatkezelésre vonatkozó jogszabályi előírások minden piaci szereplőre egyformán érvényesek tulajdoni viszonyaiktól függetlenül: sem az energiapiac szereplőit felügyelő Magyar Energia Hivatal, sem a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság nem tehet különbséget a vállalkozások között aszerint, hogy azok állami, önkormányzati vagy magántulajdonban vannak-e, mert ez alapvetően sértené a versenysemlegességet és a felhasználók jogait.

Ezeket felismerve az áram- és földgázelosztók már megtették az első lépéseket: részben sikeresen megvalósultak, részben megvalósítás alatt állnak okosmérés-pilotprojektjeink esetenként mindkét energiahordozóra. Sőt a fővárosban olyan kezdeményezés indult, amelyben a helyi áramelosztó és földgázelosztó a vízszolgáltatóval és a távhőszolgáltatóval együttműködve valósít meg okosmérés-pilotprojektet jó példáját adva annak, hogy az országos centralizáció helyett a lokális megoldásokban rejlő szinergiák jelenthetik az ésszerűséget és a költséghatékonyságot.
Az első lépések tehát már megtörténtek.

A kérdés, hogy ezen múlik-e a döntés. Mert teljes mértékben egyetértünk vezérigazgató úr víziójának azon részével, amely szerint „a cél egyértelmű: az okos mérés hazai bevezetése siker-, és ne kudarctörténet legyen”, és a megoldást az érdekeltek teljes konszenzusa mellett kell megtalálni. Ebben bízva ezúton is kinyilvánítjuk a Földgázelosztói Együttműködés Fórumát alkotó engedélyesek maximális együttműködési készségét.