Még minden lehetséges

Az Európai Bizottság pénteken közzétett értékelésének egy figyelemre méltó mozzanata valóban volt: míg tavaly ilyenkor a Magyarország elleni szankciók kiszabása volt a tét (ezeket feltételesen kilátásba is helyezték, de három hónap után visszavonták), most szankciók fel sem merültek, ehelyett a túlzottdeficit-eljárásból való kikerülés vagy bennmaradás volt a kérdés. Aminek kapcsán egyfajta – bizottsági – döntést az jelentett volna, ha a megfogalmazás eleve kizárja az eljárás megszüntetésének idei lehetőségét (akadt a csomagban erre is példa). Magyarország ezt ezúttal megúszta, sőt, a pénzügyi biztos még az is megerősítette, hogy benne van abban a hatos országcsoportban, amelynek tagjai a folyamatok kedvező alakulása esetén nyáron kikerülhetnek az eljárás hatálya alól.

Sokan ezt már győzelmi jelentésként értékelték, pedig azért erről sincsen még szó. A bizottsági papír ugyanis, ha elismerően szólt is a hiány 2012-es csökkentéséről, továbbra is nyitva hagyta a folyamat fenntarthatóságának a kérdését, amennyiben GDP-csökkenést valószínűsített 2013-ra, felemlegetve a beruházások immár negyedik éve folyamatos visszaesését és a munkanélküliség növekedését. „A hiány tavalyi radikális tovább faragásával Magyarország elérte, hogy nyitva hagyták az eljárás megszüntetésének a lehetőségét. A növekedési kilátások romlásának a vélelmezésével ugyanakkor a folytatás opciója is az asztalon maradt” – jegyezte meg ennek kapcsán egy EU tanácsi forrás.

A kulcs most voltaképpen a „fenntarthatóság” értelmezése és az idei várható számok valószínűsítése lesz. Ezeket kell tudni május-júniusig úgy tisztázni, hogy eldőljön, melyik opció kerekedik végül felül. (Az Európai Bizottság májusban teszi közzé tavaszi gazdasági előrejelzését, benne az országspecifikus ajánlásokkal és a deficit-eljárás kapcsán esedékes formális javaslattal. Ennek alapján mondja majd ki a júniusi EU pénzügyminiszteri tanács a végső szót. Mellesleg minden érintett tagállam esetében, nemcsak Magyarország kapcsán.) Egy sor dolog addig még fontos szerepet játszhat: a márciusban véglegesülő statisztikai adatoktól, az áprilisi nemzeti konvergencia- és reformprogramokban szereplő tételeken át annak bebizonyításáig, hogy például a pénztárgépek bekötése és az elektronikus autópályadíj bevezetése végrehajtás alatt van, és biztosra vehető hozadékuk adott időhatárok között valóban ennyi meg ennyi lehet.

Ez sokat segíthet abban, hogy májusban, Brüsszelben az eljárás megszüntetését kezdeményezzék, és hogy a tagországok jó eséllyel ennek megfelelően döntsenek júniusban. Bennfentes források szerint ugyan még utána is létező kétkedés marad majd – elsősorban bizottsági körökben –, hogy vajon a magyar kormány az elmúlt három év hiánycsökkentését tartós növekedési pálya kialakítása mellett érte-e el, vagy csupán a jövőt – és a jövőbeli növekedés esélyeit – élte fel ennek érdekében. Ez azonban már ingoványos terület. Az intézkedések „minőségének”, a módszereknek az értékeléséről van itt szó. Ezekkel kapcsolatban előfordulhat – egyes értesülések szerint ez a helyzet –, hogy Brüsszelben sokan az utóbbi feltételezés felé hajlanak, mivel azonban vélekedésük mögött nem áll meghivatkozható jogszabályi paraméter, az nem szolgálhat súlyos politika döntés alapjául. „A dolog itt már belecsúszik egyfajta gazdaságfilozófiai vitába, amit tényszerűen csak a jövő dönthet el, visszamenőleg” – ismerte el egy bizottsági forrás. Közvetve megerősítve, hogy a tavaszi döntésnél alapvetően 2013 megítélésén múlik majd minden. És voltaképpen ez derült ki múlt pénteken is.