Vége az Aranykorszaknak?

Vajon mi történik, ha a piaci szereplők körében a „biztonságos” jelző már nem elsődleges a befektetések tervezésekor, és újból a kockázatosabb instrumentumok felé veszik az irányt? A világgazdaság kilátásaival kapcsolatban megfogalmazott vélemények egyre optimistábbak, a várakozások szerint az idén a legtöbb vezető gazdaságnak sikerülhet érdemi növekedést produkálnia. Ezeket figyelembe véve jogosan kételkedhetünk abban, hogy az eddig biztos menedékként számon tartott árupiaci termék képes lesz árfolyamnyereséggel zárni az évet.

Miközben az S&P 500 január eleje óta öt százalékot emelkedett, addig az arany árfolyama közel nyolc százalékkal csökkent. A reálgazdaságból érkező, egyre optimistább hírek a befektetők zömét újból visszaterelték a részvénypiacokra, ezzel egy időben pedig folyamatos tőkekivonás volt megfigyelhető a határidős arany kontraktusok esetében.
Figyelmeztető jel, hogy az arany tőzsdei árfolyama az elmúlt öt kereskedési hónap egyikét sem tudta erősödéssel zárni. Utoljára ilyen teljesítményt 1998-ban, tizenöt éve mutatott a nemesfém. Ez semmiképpen nem nevezhető pozitív előjelnek az idei évre nézve. Tovább szemlélve a gazdasági folyamatokat, számíthatunk arra, hogy a központi bankok kereslete a fizikai arany iránt elenyésző lesz 2013-ban, és a válság előtti szintekre eshet vissza. Ezzel jelentős vásárlóerő távozhat a nemesfém piacáról, és terelődhet át újból a kötvénypiacokra.

A legutóbbi gyorsjelentési szezonban az amerikai vállalatok többsége bővülő profitszintről, valamint növekvő árrésről számolt be. Amennyiben ehhez hozzávesszük a folyamatosan javuló munkaerő- és lakáspiaci adatokat, akkor megerősödhet a véleményünk, hogy az amerikai gazdaság kezd magához térni, és ebben az évben már fokozatosan bővülő pályára állhat.

Amennyiben a zöldhasút vesszük figyelembe, a Fed által tavaly ősszel bejelentett, gazdaságélénkítő program nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Bár a dollár mennyiségét tovább növelik a gazdaságon belül, az inflációs ráta mégsem indult el fölfelé az USA-ban. Mi több! Az amerikai fizetőeszköz erősségét mérő dollár index egyenesen emelkedett, és a jegyzés elérte a 81,50 pontot, ami az év eleje óta 2,1 százalékos erősödést jelent. A múlt héten közzétett jegybanki jegyzőkönyvben pedig már arról olvashattunk, hogy az amerikai jegybankárok többsége módosítaná, vagy éppen lerövidítené az ősszel indított programot. A Fed tehát megpróbálja elengedni az amerikai gazdaság kezét, és lassan, de leveszi a lélegeztetőgépről.

A 2013-as év vízválasztó lehet a nemzetközi gazdaság számára. Számíthatunk arra, hogy lassan a legnagyobb fejlett gazdaságok is konjunkturális pályára állnak. A jelenlegi tendencia abba az irányba mutat, hogy a fontosabb exportőrök igyekeznek leértékelni saját devizájukat az ipari termelés ösztönzésének érdekében, miközben a bankszektor egyre aktívabb a hitelezés területén. Mindezek alapján mind a termelés, mind pedig a fogyasztás területén ütemes bővülésére kell számítanunk az év második felében.

A megfogalmazott gazdasági prognózisok, a dollár fokozatos erősödése, valamint a befektetők kockázati éhsége mind abba az irányba mutat, hogy nehéz év előtt áll az arany. Arra számítok, hogy tizenhárom év folyamatos emelkedést követően az arany elvesztheti kitüntetett szerepét a befektetések között, és idén negatív teljesítményt mutathat fel. A kérdés csak az, hogy mekkorát. Akik eddig lufiként aposztrofálták a nemesfém piacát, azok jelentős, akár 20-25 százalékos csökkenést is elképzelhetőnek tartanak. Ha reálisak maradunk, akkor ezt el kell fogadnunk.