Ezeregy éjszaka telt el, mióta Matolcsy meséje összeomlott

„Bármennyire is szeretnénk, 2013-ban nem lehet választási költségvetésben gondolkodni” – ezt mondta Varga Mihály, amikor a parlament gazdasági bizottsága meghallgatta. A második tagmondat felelősségteljes pénzügyi kormányzást vetít előre, mégis felhívnám a figyelmet a mondat első felére. Az őszinteség szűk résén át látjuk ugyanis, hogy egy politikai vezetés végső célja mégiscsak a választások megnyerése, ahhoz pedig a költségvetési egyensúly elengedésén át vezet a legkönnyebb út. Varga ezt az utat legjobb szándéka szerint el akarja kerülni, és ha figyelembe vesszük, hogy két nemzetközi partnerintézmény is százmilliárdos lyukat lát az idei költségvetésen, akkor Varga véleményével aligha lehet vitatkozni.

Az új pénzügyminiszter hitelességét még két kimondott szó növeli, az egyik, hogy „siralmas” volt legutóbbi negyedéves adatsor a magyar gazdaságról, a másik, hogy „kiszámíthatóságra” van szükség. Amit a gazdaságpolitika Matolcsytól független véleményformálói három éve tudnak és legalább két éve bátran ki is mondanak, azt most Varga tette kormányzati véleménnyé: Matolcsy ezt elbaltázta.

De ha Varga Mihály ennyire kiszámítható, józan és szakértő, akkor eddig miért nem ő volt a gazdasági miniszter? Miért volt a miniszterelnök szemében nagyobb érték a nagyotmondás, az öntömjénezés és a feltétlen lojalitás, mint a józan kiszámíthatóság? Hiszen a Matolcsy-féle mesék már 2010. június 3-án délután összeomlottak, amikor Brüsszel nem engedte megemelni a hiánycélt. Onnantól péntekig éppen 1001 nap és 1001 éjszaka telt el. Ennyi kellett volna a kudarc beismeréséhez? Bízzunk benne inkább, hogy van valami, amit nem tudunk, és ami eddig életben tartotta az unortodoxiát. Talán a belső hatalmi egyensúly, talán valamiféle hosszú távú politikai megfontolás.

Szegény Varga Mihály! Mire eljött az ő ideje, ezeregy éjszakányi hegy épült a mesékből, amit egy választási kampány idején kell eltakarítania.