Talált, süllyedt!

Letöri a Fidesz az energiaszolgáltatók „rezsicsökkentés-ellenes” magatartását – hangzott el a héten a Parlamentben. És már jön is egy törvény, melyben részletesen meghatározzák a szociális közműszolgáltatás szabályait. A szabályozás magáncégek belső munkaszervezését is érintheti.

Egy kis rezsicsökkentés mindenkinek jól jön – szögezzük le mindjárt az írás elején. Minél nagyobb a villanyszámla, vagy a fűtés költsége, annál nagyobb lehet az így nyert megtakarítás. Vagyis ez az akció ismét csak a jobb módúaknak kedvez. Szociálpolitika, magyar módra.

De ez most csak egy mellékszál. Fogadjuk el, hogy jó szándékú, a családokat segítő céllal született a kezdeményezés, csak talán minden részletében nem bontották ki, ezért a sok félreértés. Az igazán meglepő az Elmű-levél fogadtatása volt.

Mi, fogyasztók, tehát akiknek a levelet elküldte az Elmű, nem vettük zokon a tájékoztatást. Sőt! A számlán valóban nem igazodunk mindig el, de azt most megértettük: nemcsak a vállalaton múlik az energia ára. Sőt, az így keletkező bevétel háromnegyed része – közvetve vagy közvetlenül – az államhoz kerül. Az egyetemes energiaszolgáltatók tehát csak negyedrészben okolhatók a magas árért. Ami európai összehasonlításban nem is olyan magas, viszont a magyar fizetésekhez viszonyítva igen, ezért a teher nagy. Az Elmű tehát – bár talán nem ez volt a célja – visszadobta a labdát a kormánynak: ha tényleg árcsökkentést akar, van mozgástere. Az ár háromnegyed részében.

Micsoda pimaszság ez! – gondolhatták a kormánypárti képviselők, s most mindenfajta vizsgálatot kezdeményeznek az engedetlen cég(ek) ellen. Pedig nem is engedetlen, csak megelégelte, hogy „sötétben bujkáló” energiadrágítónak kiáltsák ki. Az Elmű volt az első, amely amellett, hogy közölte, az új szabályokat betartja, vagyis törvénytisztelő cégként engedelmeskedik, de saját védelmében számokat is közölt. Talált, süllyedt – ugye így van ez a torpedós játékban? Az Elmű eltalálta a kormány érzékeny pontját. A nyilvánosságot használta fel arra, hogy valamennyire helyre tegye a „gaz energiaszolgáltatókról” kialakult képet, amelyek extraprofitra tesznek szert, a magyar fogyasztók megpumpolásával. Ebben a folyamatban ugyanis a kormány is nagyszereplőnek számít. Sőt, ő a nagyobb. Kellemetlen, ha ezzel szembesítik a hatalmat, s erről tájékoztatják a fogyasztókat. Szokatlan ez a fellépés. Idáig a vállalatok inkább csak morogtak, ha túlzónak, vagy éppen értelmetlennek éreztek egy-egy újabb terhet.

Az Elmű adatszolgáltató levele azért jó, mert akár más szolgáltatók, más vállalatok is követhetnék példáját. Például a Mol vagy más üzemanyag-forgalmazó is valami hasonló levélben – vagy inkább hirdetésben, esetleg a honlapján – közölhetné a vásárlókkal, hogy bizony a benzinár sem csak miattuk, meg a világpiaci árak miatt olyan magas, hanem a benne szereplő adók miatt is. S minél magasabb az alapár, annál több adót vág zsebre a költségvetés is. Mi meg fizetünk, mint a katonatiszt.

Akár helyes is lehet, hogy ilyen magas adókkal dolgozik a kormány. Kell a pénz az adósságra, az oktatásra, a nyugdíjakra. Lehet. Csakhogy a kormánynak is nyílt lapokkal kell játszania.

A nyilvánosságnak el- és beszámolnia. Minden, az államhoz kötődő kiadásról, szabályozásról tájékoztatnia. De hát ezt teszi majd a kormány a sokmilliós tájékoztatási kampánnyal – hangzik az ellenérv. Nem biztos. A sikerpropaganda nem azonos a korrekt tájékoztatással. Jelen esetben azzal, miért magasak az energiaárak – ha egyáltalán magasak. S miért csak a szolgáltatóktól várják az árcsökkentést?

Más kérdés, racionális-e ez a rezsicsökkentő akció? Jó-e az, hogy a lakosság nyer, a vállalatok meg szívnak? Merthogy ott meg emelkednek az árak. Valamit valamiért. Miként érinti ez a cégek versenyképességét? Vagy ott már úgyis mindegy? Úgysincs beruházás, meg növekedés, lehet még egy kicsivel több is a költség?! Költői kérdések ezek. Válasz talán csak a jövő évi választások után érkezhet. Akár egy újabb lakossági energia-áremelés formájában.