Bill Gates: sok a probléma a szegény országok GDP-jével

A válasz részben attól függ, hogy miként mértjük a növekedést és az emberek életkörülményeinek javulását. Az egyik vezérfonal hagyományosan az egy főre jutó GDP: az országban megtermelt áruk és szolgáltatások összértékének és a lakosok számának hányadosa. A GDP azonban a legszegényebb országokban nem biztos, hogy pontos indikátor, ami nem csupán a döntéshozókat és világbanki jelentések olvasóit aggasztja, de mindenkit, aki a statisztikai adatokat fel akarja használni ahhoz, hogy világ legszegényebbjeinek tudjon segíteni.

Már régóta meggyőződésem, hogy a GDP-adatok a gazdag országokban alulbecsülik a növekedést: nem a mérés bonyolultsága miatt, hanem azért, mert nehéz összevetni az egyes termékkosarak értékét a különböző időpontokban. Az USA-ban például egy enciklopédia a 60-as években nagyon drága volt, de azokban a családokban, amelyekben a gyerekek tanultak, komoly értéket képviselt. (Saját tapasztalatomból beszélek: sok-sok órát töltöttem a többkötetes World Book Encyclopedia olvasásával.) Manapság az internetnek hála, a gyerekek sokkal több információhoz jutnak hozzá, méghozzá ingyen. Hogyan jelenik meg ez a változás a GDP-ben?

A GDP számítása különösen nagy kihívást jelent Fekete-Afrikában. Morten Jerven, a Simon Fraser University munkatársa 4 évet töltött annak vizsgálatával, hogy az afrikai államok miként gyűjtik össze az adatokat, és hogy milyen nehézségekkel szembesülnek, amikor ezekből kiszámolják a GDP-mutatókat. Új könyvében, amelynek címe Poor Numbers: How We Are Misled by African Development Statistics and What to Do about It, erős érveket hoz amellett, hogy a korábban pontosnak tartott afrikai GDP-adatok messze nem azok.

Sok afrikai országban problémát jelent az önfenntartó gazdaságok mérése – emeli ki Jerven. Hogyan vesszük figyelembe annak a farmernek a termelését, aki a saját maga által termesztett növényeket fogyasztja el? Ha az önfenntartó gazdaságok súlyát szisztematikusan alábecsüljük, akkor az a folyamat, amely növekedésnek látszik – a gazdaság elhagyja az önfenntartás szintjét – igazából csak egy olyan állapotba való átmenet, amely statisztikailag könnyebben megragadható.

Vannak más problémák is a szegény országok GDP-jével. Több fekete-afrikai ország nem frissíti elég gyakran az adatait, így GDP-mutatóikból nagy és gyorsan növekvő ágazatok – milyen például a mobiltelefon-szektor – kimaradnak. Amikor Ghána néhány éve frissítette a módszertant, 60 százalékos GDP-növekedést regisztráltak. Sok ember nem értette meg, hogy pusztán statisztikai anomáliáról van szó, nem pedig a ghánai életszínvonal valóságos változásáról.

Emellett a GDP-számításnak többféle módszertana van, amelyekkel erősen eltérő adatokhoz juthatunk. Jerven ezek közül hármat említ: a Világbank által publikált (és a legszélesebb körben használt) World Development Indicators, a Penn World Table (University of Pennsylvani) és a Maddison Project (Groningeni Egyetem). Ezek ugyanazokat az adatokat használják, de más tényezők mellett az inflációt is eltérően veszik figyelembe. Emiatt az egyes országok besorolása komoly eltéréseket mutat: Libéria például Fekete-Afrika második, hetedik és 22. legszegényebb országa is lehet – attól függően, hogy melyik módszer szerint számolunk. Ráadásul nemcsak a sorrendben lehetnek eltérések: előfordulhat, hogy egy ország gazdasága ugyanabban az időszakban az egyik módszertan szerint bővül, a másik szerint zsugorodik.

Akkor semmit sem tudhatunk arról, hogy mi az, ami segíti (és mi az, ami nem segíti) a fejlődést? Egyáltalán nem. A kutatók már régóta támaszkodnak – többek között – a háztartások megkérdezésén alapuló statisztikákra. A Demographic and Health Survey például rendszeresen rögzít olyan adatokat, mint a gyermek- vagy a gyermekágyi halandóság. A közgazdászok emellett új technikákat is bevetnek, a fényforrások számának változása például műholdas felvételek alapján követhető. Ezek a módszerek sem tökéletesek, de a GDP-számításhoz hasonló aggályok nem merülnek fel velük kapcsolatban. Az általános életkörülményeket mérő mutatók – amilyen az egészségügyi és oktatási statisztikákat használó Human Development Index vagy a 10 indikátort követő Multidimensional Poverty Index – szintén nem tökéletesek, de újabb szempontokat kínálnak a szegénység megértéséhez. A vásárlóerő-paritást figyelembe véve a GDP-adatok az életszínvonalhoz igazíthatók.

Számomra mindazonáltal nyilvánvaló: komolyabb erőfeszítésekre lenne szükség ahhoz, hogy az alapvető GDP-adatokat rendbe hozzuk. Mint azt Jerven is hangsúlyozza: az afrikai statisztikai hivataloknak támogatásra van szükségük, hogy adataik pontosabbak lehessenek. Az adakozó kormányoknak és az olyan szervezeteknek, mint a Világbank, többet kellene segíteniük, az afrikai tisztségviselőknek pedig következetesen követelniük és használniuk kellene a jobb minőségű statisztikákat.

Nagy támogatója vagyok az egészségügyi és fejlesztési projekteknek. Minél jobb eszközeink vannak az elért fejlődés mérésére, annál biztosabbak lehetünk abban, hogy ezek a valóban oda kerülnek, ahol a legnagyobb szükség van rájuk.