Andor László: Megújuló EU-költségvetés

Februárban az Európai Tanácsban, az állam- és kormányfők között alakult ki konszenzus a többéves pénzügyi keret (MFF) fő vonalairól, június végén pedig a három fő intézmény (Tanács, Parlament, Bizottság) egyezett meg egymással a kulcskérdésekről. Ez utóbbi aktust júliusban az Európai Parlament többsége megerősítette.

Negatív fejlemény, hogy az EU történetében először csökken a közösségi költségvetés nagysága az új pénzügyi periódusban az előzőhöz képest. Tény, hogy egyes tagállamok nem akartak további növekedést az uniós szinten újraosztott források volumenében – egy olyan időszakban, amikor a nemzeti költségvetések kiadási oldalát rendre nyirbálni kell.

Ugyanakkor pozitívum, hogy könnyebb lesz az EU-forrásokkal való gazdálkodás, és leginkább a változó igényekhez történő alkalmazkodás lesz majd egyszerűbb. Nagyobb fokú rugalmassággal lehet majd összegeket egyik évről a másikra áthelyezni, ha új prioritásokat kell tekintetbe venni. A tagállamok már megegyeztek abban, hogy az első évben fel nem használt források később teljes egészében a fiatalok foglalkoztatására lesznek fordíthatók.

A költségvetés szerkezetét tekintve az uniós szinten elköltött eurók aránya kis mértékben nőni fog a tagállami szintre átutaltakhoz képest. Összesen 34 milliárd euróval lesz vastagabb azoknak a programoknak a borítékja, amely a kutatás-fejlesztést, az oktatást és mobilitást, valamint a tagállamok közötti közlekedési, energia- és digitális hálózatok fejlesztését (CEF) támogatja. Ezzel szemben 30 milliárddal jut kevesebb kohézióra és 50 milliárddal kevesebb a mezőgazdaságra. Jó hír, hogy a kohéziós politikát gyakorta érő kritika ellenére ez a terület megőrzi prominens szerepét a tagállamok gazdasági és társadalmi fejlődését segítő uniós eszközként. Az EU-költségvetésen belüli súlya alig észrevehetően csökken (36-ról 34 százalékra).

A költségvetési vita mindvégig tekintettel volt a közép- és kelet-európai országok beruházási szükségleteire, folyamatban levő gazdasági felzárkózására, amelyhez nélkülözhetetlenek az EU kohéziós eszközei. A négy visegrádi és a három balti ország a kohéziós politika legfőbb kedvezményezettje marad az egy főre jutó támogatást tekintve. Bár egyes országok esetében az euróban számolt összegek csökkenek, az egyes nemzeteknek jutó allokációk továbbra is igen jelentősnek mondhatók.

Ha az egy főre jutó támogatást nézzük, Magyarország az ötödik helyen található az EU ranglistáján (több mint 2000 euró jut egy lakosra). Még akkor is, ha az egy főre jutó összeg euróban számolva csökken is (21 százalékkal), a mérséklődés sokkal kisebb, mint a magasabb jövedelmű országoké. A pénzügyi válság által súlyosan érintett országok némelyike is jelentős forrást veszít (Görögország és Spanyolország például 30 százalékot).
Komoly munkát végeztünk a tagországokkal annak érdekében, hogy az új rendszer kiemelje a kohéziós politika pozitív hatásait, és közel járunk egy kielégítő eredményhez. Az új szabályok a különböző alapok összehangolt felhasználásának lehetőségét lényegesen javítják. Egyszerűsítésre törekedtünk, és arra, hogy az EU-támogatással elért eredmények mérhetőek és fenntarthatóak legyenek.

Ebben a folyamatban a magam részéről mindvégig arra törekedtem, hogy a beruházások az összes létező szükségletet megcélozhassák, koherens módon. Ezért is tartottam fontosnak, hogy az Európai Szociális Alap a kohéziós politika integráns része maradjon. Meggyőződésem, hogy a mai kihívásokkal csak úgy tudunk szembenézni, ha az ESZA szerepe tovább erősödik a jövőben.

Nincs jobb példa ennek igazolására, mint az ifjúsági munkanélküliség kérdése. Ennek hatékonyabb kezeléséhez az ESZA-t egy új, kiegészítő eszköz támogatja majd, mégpedig azokban a régiókban, ahol a pályakezdők lehetőségei a legrosszabbak. Magyarország hét régiójából négyről lesz majd ez elmondható.

Az MFF szociális dimenziójának új eleme lesz a leginkább nélkülözők támogatását szolgáló kisebb alap, amely élelmiszer-segéllyel és más formában tud segíteni a rászorulóknak. A sok vita ellenére tovább szolgál az Európai Globalizációs Alap is, amely nagyarányú elbocsátások esetén segíthet az állásukat vesztő dolgozóknak.

Az Európai Bizottság javaslatot tett arra is, hogy a természeti csapások esetén bevethető Szolidaritási Alap felhasználása könnyebb legyen a tagállamok számára. Az új szabályok gyorsabb kifizetést tennének lehetővé, sőt az elvárható támogatás tíz százalékát előlegként is folyósítani lehetne.
Nemcsak a kohéziós és mezőgazdasági forrásokon keresztül kínál lehetőségeket az EU költségvetése. Az EU-szinten finanszírozott eszközök megerősítésével sokan éppen a központosított alapok útján kapnak majd komoly esélyt. Ezért fontos, hogy az érintettek és érdeklődők minél felkészültebbek legyenek. Jó kutatási elképzeléseket kell benyújtani a Horizon 2020 programhoz, jó infrastrukturális projekteket kidolgozni a CEF-hez, a diákoknak pedig a nekik legjobban megfelelő Erasmus programot kell megcélozniuk – a jelentősen kibővülő kínálaton belül.

A jövő EU-költségvetése kevésbé szól majd egyszerű redisztribúcióról; sokkal inkább a közös politikák közös támogatásának eszköze lesz – az Európa 2020 stratégia szellemében. Ez jó a tagországok gazdaságának és társadalmának, és jó hír Európa egészének is.

A szerző az Európai Bizottság biztosa.