Csendes elbocsátások a Postánál

Régen elmúltak már azok az idők, amikor postások százai tüntettek a tulajdonos Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. székháza előtt a munkahelyek megőrzéséért és a minőségi munkavégzés feltételeinek megteremtéséért. Persze már akkor sem voltak valami bátrak a postai szakszervezetek. Tíz éve még 40 ezer munkavállaló tartozott az állami vállalathoz, most 32 ezerről lehet beszélni és valószínűleg még ez is sok. Lassú, csendes elbocsátások most is vannak. Tüntetni azonban nem tüntet senki. Pedig ok bőven lenne rá. Nem hallani például postás életpálya-modellről. A postahivatalok állapota sok helyen modernizálódott, de jelentős részük még mindig balkáni körülmények közé kényszeríti a dolgozókat. Ennél azonban most nyilván sokkal fontosabb dolga van az új menedzsmentnek, hiszen hamarosan tulajdonhányadot is szerezhetnek majd a Takarékbankból. Biztosan jól jár majd ezzel az állami vállalat, bár az állami mobilszolgáltató is jó ötletnek tűnt egyeseknek, mégis közpénzek elherdálásának bizonyult.

Pedig nem kéne szórni a pénzt, hiszen tavaly a Magyar Posta már veszteséggel zárt és nem fizetett osztalékot. Árbevétele mintegy egymilliárd forintos csökkenéssel 193 milliárd forint körül volt. Ráadásul az adózás előtti -1,8 milliárd forintos eredmény és az adózás utáni -3,3 milliárd forintos veszteség nagymértékben (5 milliárd forinttal) alacsonyabb a 2011-nél.
Sokat költöttek arra, hogy a könnyű levelek piacán is versenyképesek legyenek, ha eljön a liberalizáció ideje. Ettől úgy féltek, mint a tűztől.

Egyelőre azonban megoldódott a probléma. A mindig alapos munkát végző NMHH ugyanis nem enged konkurenst a piacra. Így nem derült ki, hogy melyik az olcsóbb és a gyorsabb: az osztrák vagy a magyar modell. De még mindig jobb a helyzet nálunk, mint az olaszoknál, ahol hetek óta nem viszik ki a leveleket. Vagy a románoknál, ahol 10 százalékos leépítést jelentettek be. Igaz, ott van tüntetés is.