Gúzsba kötött gáz

Bizonyára már csak néhányan emlékeznek arra, hogy Magyarország egykor földgázhatalom volt. Abban az értelemben, hogy 1975-ig a hazai termelés fedezte az ország teljes fogyasztását. Ez közel 5 milliárd köbméter éves földgázfogyasztás mellett volt igaz, a mostani fogyasztásnak közel a felénél. A földgázt akkor állami vállalat termelte és forgalmazta. A gáz akkori árát jól illusztrálja az a tény, hogy a magyar háztartások 90 százaléka be lett kapcsolva a vezetékes földgázellátásba a 90-es évekig. Ez az ideális egyensúlyi állapot kétszer tört meg. Először, 1985 tájékán, amikor is a növekvő fogyasztás biztosításához és a csökkenő hazai termelés ellensúlyozásához az importált gáz mennyiségét jelentősen növelni kellett. A másik töréspontot pedig az import gázár növekedése és a dollárelszámolására való áttérés jelentette az 1990-es évek elején a rendszerváltást követően.

Tehát voltunk mi már Magyarországon is olyan helyzetben (igaz, régen), mint ami mostanában Amerikában a földgázpiacon van kialakulóban. Az USA-ban olyan mértékben nőtt meg a hazai gázkitermelés, hogy az ország nem szorul importra, nincs szüksége tengeren fuvarozott mélyhűtötten cseppfolyós földgázra. Sőt egyre nagyobb az esély, hogy az USA kőolaj importját, szén és nukleáris alapú villamos energia termelését is egyre növekvő mértékben helyettesíteni tudja a palagáz. Mindezt az Európában érvényes piaci gázárak töredékéért, kb. 20 százalékáért.

Az USA-ban a korábban magas gázárak arra biztatták az amerikai kis és középvállalatokat, hogy vállalkozzanak a kötött gáz kitermelésére, hiszen a magas gázárak miatt extraprofitot realizáltak.

A kötött gáz kitermelésének felgyorsulását a következő adottságok is segítették. Az USA-nak rendkívül fejlett gázszállító infrastruktúrája és jól működő gázpiaca van. A fejlett földgázszállító infrastruktúra lehetővé teszi, hogy a termelő gázkutakat viszonylag rövid csatlakozó vezeték megépítésével a regionális és az országos gázszállító hálózatba be lehet kapcsolni, és így a földgázt mind az ipari, mind a lakossági fogyasztókhoz el lehet juttatni. A jól működő, szervezett piacok pedig azt segítik, hogy a gáz ára a kereslet és a kínálat mindenkori viszonyát tükrözze.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni még egy fontos tényt: az amerikai bányatörvény lehetővé teszi, hogy a föld tulajdonosa rendelkezzen a föld(je) alatt található természeti kincsekkel.

Természetesen nem lehet szó nélkül hagyni a kötött gáz kitermelésének környezetvédelmi vonatkozásait. A hidraulikus repesztéses gázkitermelési technológiának jelentős a területigénye, hiszen nem egy nagy térfogatú üregrendszert kell megcsapolni, hanem vízszintes kőzetrétegeket kell fúrni, repeszteni és a gázt kiszabadítani, mindezt nagy területen. Kezelni kell a gáz kioldásához használt vegyszereket és technológia vizet. De ezek semmilyen újdonságot nem jelentenek, bejáratott és bevált technológiák.

Miért is elfogadott teljes mértékben a kötött gáz kutatása és termelése az USA-ban? Hazai kis- és középvállalkozások dominálják a kutatást és a termelést. A földgáz ára a töredékére csökkent, aminek előnyeit mind a háztartások, mind az ipar élvezi. Megkezdődött az energia- és szénhidrogén-intenzív iparágak (pl. vegyipar) visszatelepülése Kínából, Indiából Amerikába, több százezer vagy inkább milliós nagyságrendű munkahelyet teremtve. Amerika ismét óriásit lépett a gazdasági növekedés és a társadalmi jólét útján a kötött gáz hasznosításával.

A KPMG májusban tartott, éves houstoni globális gáz- és olajipari konferenciáján a Shell korábbi vezérigazgatója, Jeroen van der Veer egy hallgatói kérdésre úgy fogalmazott, hogy a kötött gáz kitermelése terén Európa lépéskényszerben van. Nem kedvez az európai bányatörvény, nincs meg az amerikai általános vállalkozói hozzáállás, hiányzik az amerikai szintű egységes és erős gázszállító infrastruktúra, fejlődőben a szervezett gázkereskedelem, erősek a környezetvédelemmel kapcsolatos fenntartások. Ha viszont Európa nem képes lépéseket tenni, hogy jelentősen csökkentse energiaköltségeit hosszú távon, akkor menthetetlenül alulmarad az Ázsiával és az USA-val vívott gazdasági csatájában.

Jó hír, hogy Európában jelentős kötött gázkészletek vannak, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, a közelben Lengyelországban, Romániában és Magyarországon is.

A kérdés az, hogy az amerikai sikertörténetet hogyan lehet európai és magyar viszonyok között megvalósítani. Az amerikai vállalkozóknak van erre is egy nagyon gyakorlatias mondása: A lényeg az, hogy legyen a föld alatt gáz. Mert ha van, akkor nekünk már csak azt kell kifundálni, hogyan hozzuk fel azt a felszínre és juttassuk el a fogyasztóhoz. Az 1970-es évek közepén Magyarország az akkori fejlettségi szinten képes volt teljes földgázfogyasztását hazai termelésből ellátni. Kérdés, hogy 40 évvel később képes-e ezt megismételni. A kérdés ma pont olyan abszurd, mint amilyen az USA-ban volt egy pár évvel ezelőtt. Ott ez már nem kérdés, hanem valóság. A gázárak 80 százalékkal csökkentek. A gázkutatási és -termelési kedv pedig még ezen az árszinten is töretlen.

A szerző a KPMG energetikai és közüzemi szektorának EMEA (Európa, Közel-Kelet, Afrika) régióért felelős vezetője.