Luxus lett a zöldáram

Egyre több európai ország csökkenti a zöldenergia támogatását, vagy szakítani készül vele. A baj többrétű. Az elmúlt években bevezetett, vonzó konstrukciók miatt a döntéshozók által reméltnél jóval nagyobb számban indultak megújuló alapú beruházások, és nem is mindig a szabályozás által kívánatosnak tartott szektorokban. Dömpingben termelődött, termelődik a drága zöldáram, amit a szabályozás miatt a felhasználóknak ki kell fizetniük.

Végső soron szintén a felhasználóknál jelentkezik extra költségként az, hogy a jórészt időjárásfüggő áramtermelésben a rendszerüzemeltetőknek gondoskodniuk kell a termelésingadozások kiegyenlítéséről. Hiány esetére tartalékkapacitásokról gondoskodnak, többlet jelentkezésekor pedig kisebb termelésre utasítják az egyébként olcsóbb áramot adó erőműveket azért, hogy működhessenek az elsőbbséget kapó, drágábban termelő zölderőművek. Még így is megesik, hogy Magyarországig is elér az az árampofon, amelyet az európai villamos energia rendszerek kapnak, amikor belendülnek az északi-tengeri szélkerekek.

Leginkább a németeknek fájhat a fejük, ahol tavaly – ez amúgy öröm – már 23 százalékra nőtt a zöldenergia aránya. Mára bebukott az olaszországi, a spanyolországi, a bulgáriai, a szlovákiai, a romániai és a belgiumi támogatási rendszer is, a cseheknél épp most telt be a pohár. Óvatos a hazai szabályozás is. A lakossági áramárakból a januári rezsicsökkentéssel már kikerült a zöldáram díja, igaz, megnőtt a vállalkozásokéban. Egyelőre nincs új széltender, várat magára az új zöld-támogatási rendszer, a meglévő viszont megszigorodott.

Mégis hiba lenne, ha Európa luxusnak, úri huncutságnak gondolná a zöldenergia támogatását. A fosszilis energiahordozókkal továbbra is takarékoskodni, környezetünket kímélni, importfüggésünket csökkenteni kell. Mindehhez azonban nem zöld, hanem érett támogatási rendszer kell.