Varga Mihály szerint a Dunaferre szükségünk van. Pedig se vasércünk, se jó minőségű, kokszolható szenünk, se világszínvonalú acéltechnológiánk nincs. Igaz, nem volt a szocializmus éveiben sem, amikor a vas és acél akkor is megmosolygott országa voltunk. Csakhogy akkor a Dunai Vasmű egy szélesebb körű, nemzetközi együttműködés részeként tudott hatékonyan működni. Kicsit úgy, ahogyan a közelmúltbeli ukrán és a mostani orosz tulajdonos irányítása alatt. Életképessége érdekében hasonló kooperációra, talán éppen a meglévő folytatására lehet szüksége akkor is, ha magyar állami tulajdonba kerül.
Épp az életképessége megtartását szolgálná az a küszöbön álló, 1500 fős leépítés is, amely miatt a kormány most fellépne a Dunaferr vezetésével szemben, a társaság „védelmében”. Holott az intézkedés elsősorban a térségi összevetésben is nagyarányú adminisztratív állományt érintené, a fölösleges kiadások lefaragásával pedig a versenyképes termelés, vagyis pont a Dunaferr megmaradása kapna esélyt.
Persze, feltehetően a nemzetgazdasági miniszter szerint sem az ország acélpiaci ambíciói miatt van szükségünk a Dunaferre – bár most ünnepelt államalapítónk is örült volna, ha tudja, hogy egy acélnagyhatalom alapjait rakta le –, hanem a munkahelyek megtartása miatt.
Ez már jobban hangzik, még azt tudva is, hogy választások előtt minden kormány a szociálisan érzékenyebb oldalát mutatja. Mégis, nemcsak a miniszterrel érthetünk egyet, de Cserna Gábor dunaújvárosi polgármesterrel is, aki kijelentette: minden ember sorsa fontos. Hozzátesszük, a most elküldendők nem tehetnek arról, hogy szükségtelen munkát bíztak rájuk. Dolgoztak lelkiismeretesen. Pont, mint az állami tulajdonú Magyar Postától kis lépésekben elküldött alkalmazottak, a két éve utcára került 500 fővárosi oktató vagy a BKV-nál most fölöslegessé vált 200 dolgozó. Postára, oktatásra, tömegközlekedésre nincs szükségünk?
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.