A fa- és szénárcsökkentés kakukktojásnak tűnik

Amikor alanyi, nem pedig rászorultsági alapon jár az olcsóbb áram, gáz, hő és miegyéb az állampolgárnak, akkor teljesen igazságos, hogy ne maradjon ki a jóból az se, aki fával és szénnel (is) tüzel. Ez még akkor is így van, ha sokak szerint hiba úgy csökkenteni a háztartások terheit, hogy közben figyelmen kívül hagyjuk az esetleges súlyos gazdasági következményeket.

A hivatalos álláspont szerint azonban nem maradt semmi figyelmen kívül, sőt: a lakosságnak éppen azért gond a rezsi kifizetése, mert a külföldi kézben lévő energiaszolgáltatók magasra emelték a tarifáikat. Utóbbiakat pedig azért nem kell sajnálni, mert 1060 milliárd forintot talicskáztak ki, amióta – az akkori kormány hibás lépésének köszönhetően – megszerezhették a szegmens cégeit. Most tehát vagy megszoknak, vagy megszöknek.

Igaz, ezzel szemben a szolgáltatók gyakran beszámolnak korábbi beruházásaik nagyságáról, és rámutatnak tevékenységük veszteségességére és az újabb beruházásaik kényszerű elmaradására, de nem nagy hatással. Azzal kapcsolatban, hogy ténylegesen hogyan hat rájuk a tarifáik kötelező lefaragása, vélhetőleg akkor látunk majd tisztán, ha eldől, mit lépnek az őszi rezsicsökkentés után.

A most meghirdetett fa- és szénárcsökkentés azonban – hiába illik bele formálisan a lakossági terhek csökkentésének sorába – kakukktojásnak tűnik. Ezeket az energiahordozókat ugyanis nem a közműtörvény által okkal vagy ok nélkül megregulázandó multik forgalmazzák, hanem magyar tulajdonú kisvállalatok. A számukra profitot lehetővé tévő piac most épp szorítja őket: a fa árát már évek óta nem emelték, a szénét csökkentették. Garantált piacuk sincs, mint a közműszolgáltatóknak. Viszont úgy tudják, hogy olyan országban működnek, amely biztosította számukra a piacgazdasági feltételeket. Azt már csak remélik, hogy ha betartják az ország törvényeit, akkor azok a törvények őket is védik.