A sikerhez kell a morál
Csányi Sándor morálról, tartásról, teljesítményről, tiszteletről is beszélt az ATV hétfő esti műsorában. Pontosabban ezek hiányáról. Nem vagdalkozott, nem vádaskodott. Tényeket közölt, meg a véleményét.
Halkan. És levonta a következtetést. „ A magyar politikai közélet kimondottan versenyhátrány az országnak” – ütött ez a mondat. Magyarország legnagyobb bankjának elnök-vezérigazgatója fogalmazott így, akiről köztudott, jóban van/volt a mostani kormányfővel és a kormány több miniszterével, sokan figyelnek véleményére. Vajon mit mondtak a parlamentben, a kormányban e mondatot hallván? Talán azt, hogy van benne valami, vagy egyszerűen csak lesöpörték, hogy „az ország legnagyobb uzsorása” – idézet Lázár Jánostól – azt mond, amit akar, ők meg teszik a dolgukat? Ahogy tették a képviselők a devizahitelek végtörlesztésénél is – Csányi adatai szerint 73 százalékuk élt ezzel a lehetőséggel. Akadt, aki több mint 10 millió forintot nyert a hirtelen jött lehetőségen. A devizahitelek valódi áldozatai meg csúsznak bele a kilátástalan helyzetbe, vagy már ott vergődnek, évek óta.
Ha nincs morál, tartás a politikai elitben, miként várható el, hogy a gazdaság, az üzleti világ különb legyen? Hogy a korrupció gyanúja ne árnyékolja be az államhoz kötődő nagy közbeszerzéseket? Vagy hogy a hivatalokban, iskolákban, rendelőintézetekben stb. más legyen a morál, a kiszolgálás, a közügyekhez való hozzáállás? Az ugyanis nem megy, hogy fent és lent más elvek szerint működjön az ország. A politika állapota az ország állapotára is hat. Kelet-Közép-Európában különösen, de nyugaton is tud rontani egy rossz politikai kurzus az üzleti kilátásokon. Például azzal, ha túladóztatja az üzleti szereplőket, ha kiszámíthatatlanul csapong ide-oda, ha nincs stabilitás, előrelátás, ha nem a teljesítmény, hanem a politikai nézetek nyomnak többet a latban, amikor állami pénzek elosztásáról van szó.
A World Economic Forum ilyen kritikát is megfogalmazott, amikor a versenyképességi rangsort felállította. A világ 148 országából a 63. helyre kerültünk, az Európai Unió 28 tagállama között a 24. helyre. Három helyet visszacsúszott Magyarország a nemzetközi versenyképességi ranglistán. Ez önmagában nem nagy baj. De már az előző évben is ez történt. És nagy esélye van annak, hogy a trend kitart jövőre is, amikor 2013-t értékelik. Ez az igazi gond. A lefelé menő tendencia.
Nagy a baj. Még akkor is, ha idén hivatalosan is kijöttünk a recesszióból, s jó eséllyel akár fél százalékkal is növekedhet a GDP. Jövőre 1,5 százalék is lehet pluszban – hangzik az optimista becslés. Halleluja! Lehet tapsolni! A másik oldalon azonban ott a kételkedés: miből? Saját erőből nehezen. Kellenek az itt lévő, külföldi tőkéből létrejött autógyárak, kellenének új beruházások, kell a jó időjárás, és leginkább a kedvezőre forduló nemzetközi gazdasági klíma. Vigyázó szemünket Németországra meg a fejlett nyugati piacokra, esetleg a fejlődő keletre vetjük. Ha nekik jobban megy, nekünk is csurran-cseppen valami.
Hogy mi köze mindehhez Csányi Sándor kijelentésének? Csak annyi, hogy a gazdasági sikerhez is kell egyfajta tartás. Helyezkedés helyett valódi teljesítmény, hisztérikus hangulatkeltés helyett tényszerű helyzetértékelés, valódi szembenézés a bajokkal. Ha ez nem megy, ha folytatódik a bűnbakképzési procedúra, amelyben most éppen bankok kerültek célkeresztbe, akkor a jövő év sem lesz az elrugaszkodás éve. Akkor marad a kínlódás, a nemzetközi rangsorok egyre rosszabb helyezése. Frusztráltak leszünk, s azt magyarázzuk, az egész világ összefogott ellenünk. Pedig csak saját tehetetlenségünk áldozatai vagyunk.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.