Barroso: a kilábalás látótávolságon belülre került Európa számára

Ezeket az éveket a globális pénzügyi válság fémjelezte, amely pontosan 5 évvel ezelőtt kezdődött, amikor az Egyesült Államok kormánya átvette a Fannie Mae és a Freddie Mac irányítását, a Lehman Brothers pedig csődvédelmet kért.

De Európa nem adta meg magát, elszántan küzd a válság ellen. Megreformáljuk a pénzügyi szektort, hogy biztonságba kerüljenek az emberek megtakarításai; tökéletesítettük a kormányok közötti együttműködés, a költségvetésük megszilárdításának és gazdaságuk korszerűsítésének módját. És több mint 700 milliárd eurót mozgósítottunk, hogy visszahozzuk a válság sújtotta országokat a szakadék széléről.

A kilábalás látótávolságon belülre került Európa számára. Az általunk látott adatok és tendenciák alapján jó okunk van bizakodni. A fő kérdés most az, hogy mihez kezdünk ezzel az előrehaladással. Erőt merítünk belőle a folytatáshoz, vagy lebecsüljük erőfeszítéseink gyümölcsét? Üzenetem világos: ennek ösztönöznie kell minket erőfeszítéseink folytatására.

Folytatnunk kell a munkát gazdaságaink megreformálására, a növekedésért és a munkahelyekért. Elsődleges feladatunk és kötelességünk a bankunió megvalósítása. Ez biztosítani fogja, hogy ne az adófizetők legyenek az elsők, akiknek fizetniük kell a bankok kudarcáért. Segíteni fog továbbá abban, hogy helyreállítsuk a gazdaság pénzügyi vérkeringését, a hitelezést, különösen a kis- és középvállalkozások számára, hiszen a gazdaság még mindig nem jut elég hitelhez. Végső soron minden egy dologról szól: a növekedésről, mivel a kilábalás nem valósulhat meg munkahelyteremtés nélkül. Ezért meg kell szüntetnünk a dinamikus vállalkozások és az emberek előtt álló akadályokat, és ki kell aknáznunk az egységes piac teljes potenciálját. Így további lökést adunk az egységes távközlési piac megvalósításának, ami csökkenti a fogyasztók barangolási díjait. Többet áldozunk az innovációra és a tudományra, továbbá a képességekbe, az oktatásba és a szakképzésbe történő beruházásokra, a tehetségek mozgósítására és támogatására.

További javaslatokat fogunk tenni a 21. századhoz illő ipari politikára, új kereskedelmi lehetőségeket nyitunk, előre visszük éghajlat-politikai programunkat és fellépünk az energiaárak versenyképességre és társadalmi kohézióra gyakorolt hatása ellen.

Tartozunk ezzel mindazoknak, akik számára a kilábalás még nem került elérhető közelségbe, 26 millió munkanélküli polgárunknak, mivel a munkanélküliség jelenlegi szintje gazdaságilag fenntarthatatlan, politikailag tarthatatlan és társadalmilag elfogadhatatlan.

A jelenlegi törékeny fellendülés idején a legnagyobb kockázat politikai, így a kormányok dolga, hogy biztosítsák azt a biztonságot és kiszámíthatóságot, amelyet a piacok még mindig nélkülöznek. Az állhatatosság a legfontosabb.

Vannak olyanok, akik szerint egy gyengébb Európa saját országukat erősebbé tenné, akik úgy vélik, hogy Európa teher, amely nélkül jobb lenne az élet. A válaszom egyértelmű: mindannyiunknak szükségünk van egy olyan Európára, amely egyesült, erős és nyitott. A mai világban elengedhetetlen az uniós szint értékeink és normáink megóvásához.

Természetesen, mint minden emberi alkotás, az Európai Unió sem tökéletes. A központi kérdés tehát az, hogy akarjuk-e javítani Európát, vagy adjuk fel? A válaszom egyértelmű: rajta hát! Ha nem szeretjük Európát olyannak, amilyen: tegyük jobbá! Találjunk módot arra, hogy megszilárdítsuk belülről és nemzetközileg egyaránt. De ne forduljunk el az ügytől! Európának arra kell összpontosítania, ahol a legtöbb hozzáadott értéket tudja felmutatni. Az EU-nak a nagy dolgokban nagy, a kisebb dolgokban kisebb szerepet kell vállalnia – előfordulhat, hogy ezt a múltban néha figyelmen kívül hagytuk. Vannak azonban olyan jelentős területek, amelyeken Európának szorosabb integrációra, nagyobb egységre van szüksége, ahol csak egy erős Európa képes eredményeket felmutatni. Ezért hiszem, hogy a politikai unió lenne a politikai megoldás.

Jövőre lesz az I. világháború kezdetének századik évfordulója. Az elmúlt év Nobel-békedíja arra emlékeztetett bennünket, hogy Európa egy békeprojekt. Hadd mondjam ezt mindazoknak, akik örülnek annak, hogy Európa nehézségekkel küzd, akik vissza akarnak térni az elszigeteltséghez: vagyis az integrációt megelőző, megosztott, lövészárkokkal szabdalt, háborúk sújtotta Európához; mindez ellentétes azzal, amit az emberek kívánnak és megérdemelnek. Az európai kontinens történetében még soha nem volt ilyen hosszú békeidőszak, mint az Európai Közösség létrehozása óta.

Az európai parlamenti választások előtt napjaink kihívásainak csak akkor tudunk eleget tenni, ha erősítjük a konszenzust az alapvető célkitűzéseinket illetően. Politikai tekintetben az Európai Uniónak valamennyi tag számára projektként kell fennmaradnia, az egyenlők közösségeként. Gazdasági és társadalmi tekintetben ki kell egészítenünk a nemzeti erőfeszítéseket európai felelősséggel és szolidaritással. Értékeinket, például a jogállamiságot pedig meg kell védenünk.

A válságból eredeztethető polarizáció veszélyt jelent a bennünket összekötő projektre. Így a kérdés az, hogy az Európáról alkotott képek közül melyik kerül a szavazók elé. A pártatlan változat vagy a karikatúra? A mítoszok vagy a tények? Az őszinte, az ésszerű vagy a szélsőséges, populista változat? Mert lényeges a különbség. 8 hónapon belül a szavazók meghozzák a döntést. Most pedig rajtunk a sor, hogy Európa mellett érveljünk.