Divat az egyszerűség

Simplicity works – hirdette egy konferencia címe a héten, vagyis az egyszerűség bejön, eredményt hoz. Az üzleti világban, sőt a politikában is felismerték már: minél egyszerűbb egy üzenet, annál nagyobb a találati arány, azaz az üzenetre fogékonyak tábora.

Sokan használják ezt a felismerést. Néha kihasználják. A gyártónak érdeke, hogy minél többet eladjon termékéből. Hajtja a növekedési kényszer, a mind magasabb profitcél. Ha ügyesen teszi dolgát, s terméke is elfogadható, a fogyasztókat nem nehéz meghódítani. Veszünk, eszünk, halmozunk, néha értelmetlenül. Elvárható a gyártótól, kereskedőtől, hogy fogja vissza magát a termék reklámozásában, ne találjon ki ügyes szlogent, akciót? Nem. Vagyis inkább a másik oldalnak, azaz a vásárlónak kell tudatosnak lennie, akkor nem dől be az ügyes beszédnek. Itt még nem tartunk. Az egyszerűség tehát működik. Mégis, a másik oldalon ez sokszor tévutakra, a túlfogyasztás felé vihet.

A politikában sincs ez másként. Óriási tömeghatása van az egyszerűen, közérthetően fogalmazó szónoknak. Az okozott kár is nagy lehet. Az egyszerűsítés ugyanis itt a kiegészítő információk elhallgatásával járhat együtt, egy-egy, a szövegkörnyezetből kiragadott mondattal tömegeket lehet megbolondítani. A másik oldalnak, azaz a hallgatóknak, polgároknak kell ismét csak résen lenniük, s kezelniük az így kapott hatásos fél információkat. Ez nagyon nehéz. Felkészültség, tájékozottság vagy éppen idő hiányában szinte lehetetlen. A politikai populizmus hat, csakúgy, mint a kereskedelmi populizmus.

Ezek a példák azonban csak azt jelzik, hogy még a jó módszernek, irányzatnak is mennyi hátulütője lehet. Akkor, ha a befogadó közeg nem tudja azt helyén kezelni, vagy ha alkalmazója visszaél ezzel.

A különös mégis inkább az, ha mind üzletileg, mind politikailag hasznos lehet az egyszerűség, a világos beszéd, miért annyira bonyolult, nehézkes az életünk? Miért csak a reklámszövegekben, politikai beszédekben dívik az egyszerűség, miért nem terjedt el ez a társadalom minden területén? Azért, mert a bonyolultság talán még hatásosabb, eredményesebb. Ápol, eltakar.

A hideg kirázza az embert, ha ügyet kell intéznie, vagy egy szerződést kell megértenie. A szerződéseket az emberek többsége nem érti, és dührohamot kap, ha csak végig kell olvasnia. Nem olvassa végig. Elhiszi, amit kísérőszövegként mellé kap, behunyja a szemét, aláírja. A devizahitelek félrecsúszásának és mai tragikusan nagy problémahalmazának egyik eleme biztosan az, hogy a hitelt felvevők nem tudták, kockázatos üzletet kötnek. A szerződésekben ez le volt írva, érthetetlen bikkfanyelven. Ki lehetett volna bogozni, csak talán órák kellettek volna ahhoz, hogy minden feketén-fehéren kiderüljön. Miért? Nem lehetett volna egyszerűbben? De igen. Csakhogy akkor bizonyára többen meggondolták volna, belevágnak-e egy ilyen pénzügyi tranzakcióba.

De nemcsak a banki szerződések ilyen bonyolultak. Az állami hivatalok bürokrata nyelve, az önkormányzati értesítések, a különböző felszólítások is azok. A polgárokat szolgáló hivatalokhoz cirkalmasan összetett jogászi nyelv dukál. És persze ennek megfelelő homályos, nehezen követhető működés. A bonyolult kifejezés elfedi a valódi működést, ami talán ugyancsak bonyolult, nem célirányos, nem polgárbarát. Inkább hatalombarát, hivatalbarát.

Tehát akkor bonyolultan, vagy egyszerűen? Egyszerűen, mert ez a gyártóra, az alkalmazóra is visszahat. Az embernek, fogyasztónak így van nagyobb esélye a folyamatok megértésére, ellenőrzésére. Homályos, bonyolult működésben, érthetetlen kommunikációban esélye sincs arra, hogy kimutassa, szemfényvesztés az egész. Ott a polgár csak vesztes lehet.