Ez a legerősebb szegmens

A magyar üzleti szféra társadalmunk talán legerősebb szegmense – hangzott el a Világgazdaság konferenciáján. Chikán Attila ezt vigasztalásul mondta, miután hosszan elemezte, mi a baj a magyar gazdaság versenyképességével. A helyzet ugyanis az, hogy gyakorlatilag tíz éve lefelé menő pályára került, és csak néha akadt egy-egy év, amikor a nemzetközi besorolás javulást mutatott. Ám nem ez a jellemző. Vagyis nagy a baj. A gazdaság általános állapota hatással van a vállalatokra is, bár kapun belül azért lehet jól, versenyképesen dolgozni, csak nem könnyű.

A 2007-ben végzett hazai versenyképességi kutatások kimutatták, a legversenyképesebb cégek között vannak a többségi külföldi tulajdonú vállalatok, a legkevésbé versenyképesek között találhatók például az állami tulajdonú vállalatok. Hogy ma mi a helyzet? 2014 tavaszára készül el a friss jelentés. Tapasztalatok alapján kicsi az esély arra, hogy a 6 évvel ezelőtti megállapítások mára érvényüket vesztették volna. S mivel tartósnak tekinthető tendenciáról van szó, nem egyetlen politikai kurzus a bajok okozója. De az valószínűsíthető – bár erről a közgazdász professzor nem beszélt –, hogy egyes mai politikai döntések nem erősítik, hanem gyengítik a gazdaság erejét.

Vegyük csak a slágertémát, a rezsicsökkentést. Tiszteletre méltó, ha egy politikai erő a lakossági terheket akarja mérsékelni. Ám az már kifejezetten kártékony, ha ezt egy diktátummal éri el, s nem egy szisztematikus, a gazdasági szereplőkkel végiggondolt cselekvési programmal. Több felmérés kimutatta már, hogy Magyarországon a lakossági energiafelhasználás feltűnően magas. Rosszul szigeteltek a házak, lakások, energiafalók a gépek. Spórolni kéne. Egy erre irányuló korszerűsítési program hosszú távon is eredményes lenne, mérsékelné a kiadásokat. Ráadásul a megrendeléshiányban szenvedő kisvállalkozóknak is jól jönne egy ilyen program. Csakhogy e megoldás politikai haszna nem zsebelhető be azonnal.

Az ad hoc árcsökkentés viszont nyerő. A rezsicsökkentő kampány mostani módja azonban árt a vállalatoknak, a hosszú távú gondolkodásnak, fejlesztésnek, az ésszerű gazdálkodásnak. Az érintett cégek, egyes közgazdászok vitatnák e kampány értelmét, de nincs fogadókészség véleményükre. A miniszterelnök rezsiháborút vizionál a jövő évre. A zömmel külföldi többségi tulajdonban lévő energiacégek némelyikének ez már sok, inkább menekülne Magyarországról. „Rezsiháborúzzanak” a magyarok nélkülük. Érthető ez a reakció. Főleg a legújabb ötlet alapján, amely az energiaszolgáltatást nonprofit alapon képzeli el. Ez nem fér össze az idetelepült, itt befektető cégek eddigi működési modelljével. Létezik más modell is, ám bevezetése nem megy egyik napról a másikra.

A választások azonban a jövő évben lesznek. Most mindent visz a politikai megfontolás, a szavazat-maximalizálás szándéka. Energiafronton a gazdasági érvek most nem fontosak. Az állam árat diktál, számlaformátumot szabályoz. Nagyon részletesen. És büntet. A cégek elbocsátanak, költséget takarítanak meg, fejlesztéseken spórolnak. Az árak és a költségek lassan köszönő viszonyban sem lesznek egymással. Ilyen már volt. A szocializmusban. Az alacsony ár keresztfinanszírozással működött. És a végén már alig lehetett tudni, mi mibe került.

Bizonyára nem ezt akarja a kormány. A mostani kapkodás viszont ebbe az irányba visz. A versenyképességhez verseny kell, törekvés a jobbra, a nagyobb teljesítményre, a hatékonyabb megoldásra. A politika segíthet ebben. Ösztönözheti a fejlesztést, díjazhatja az egész gazdaság felemelkedését eredményező megoldásokat. Ami persze, az általános jóléthez is hozzájárul, fenntarthatóan. Ám most kampány van, ami a gazdaságban inkább rombol. Versenyt, morált, tartást. És versenyképességet.